Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Dr. Prokopp Mária: A Múzsák kedveltje
Félvilágot bejárandó Kíván még sok kívánandót Barátod, ki csak halandó. Esztergom, 1967. dec. 30. Mucsi András Kései sirató Kedves Zoltán, Kovách Zoltán Ki közöttünk kovász voltál Hangod zengett mint a zsoltár Arcod fénylett mint az oltár Velünk együtt tornászkodtál Néhanapján kolbászt hoztál Új hazába mért pártoltál ? Könyvtárajtó be van zárva Raktárba bújt szegény Árva Hogy ne hulljon hó nyakába Üveget vág ablakába Zárt ajtókon postát várva Ásít egy új levélláda Őszi könnyű hull a sárba Nincs itt Kovách, csak az Árva. Dunaparti bokrok alján Tollaslabda hangja hallván Gyanú ébred bennünk, halvány Kovách Zoltán talán tálján ? Nem beszél már magyar nyelvet Nem ír nekünk, gondot elvet Barátságot, minden tervet Felad minden régi elvet Fogyókúrát, sportot elvet Sporttársakra öltött nyelvet. Amióta künn Rómában El a Villa Giuliában Földi nektárnak híjjában Szűkölködünk aromában Szomjunknál nagyobb az éhünk Csak sportolunk alig élünk Munkaközben nem henyélünk Tollaslabdákat cserélünk Rómajárókról regélünk. 11
