Mucsi András: Keresztény Múzeum (1990)

MAGYARORSZÁGI FESTŐ, 1470 körül

10 Predella apostolokkal. (54.19)

Az ismeretlen festő a középkor általánosan elterjedt ikonográfiái szokásához híven, hőseit, a vértanúságot szenvedő apostolokat, legendájuknak megfelelő, karakterisztikus külsővel és eszközökkel (többnyire vértanúságuk jelvényével) jelenítette meg.

M. S. MESTER, 1506-ból:

11. Krisztus az olajfák hegyén (55.101)

12. Keresztvitel (55.102)

III. A Kálvária (55.103)

13. Krisztus feltámadása (55.104)

M. S. mester, a későgótikus bányavárosi festészet legnagyobb mestere. Négy passióképe egy Selmecbányái Mária-oltár külső oldalát díszítette. A festő a jelenetek számát a háttérben ábrázolt mellékjelenetek beiktatásával növelte. A képek hátterében fontos hangulati, olykor drámai szerepet kap a felfokozott érzelmeket tolmácsoló tájképábrázolás eddig szokatlan gazdagságú, mozgalmas motiválása.

OSZTRÁK-NÉMET KÉPEK

OSZTRÁK FESTŐ, 1430-1440 között:

14. Mária halála (56.492)

A haldokló Mária ,,kileheli lekét”, testéből fehér ruhás leányka képében távozik a lélek, akit a koronás Krisztus emel magához az Égbe. A bábszerűen mozgó figurákkal benépesített kisméretű oltár festője Mária halálának ürügyén, megfesti a középkori élet mindennapi használati eszközeit, az egykorú polgári lakószobák berendezési tárgyait is.

OSZTRÁK FESTŐ, 1430 körül:

15. „Evagationes Spiritus” (56.495)

A kép - kisméretű passió-oltár külső képe - az egykorú metszetanalógia szerint a szórakozottan imádkozó ember tilos utakon tévelygő, vörös vonalakkal megjelölt gondolatait ábrázolja. A moralizáló középkori téma így adott alkalmat a földi hiúság kellékeinek és a hiúságot megtestesítő, tükrét nézegető szépasszonynak oltárképen történő szerepeltetésére.

7