Mucsi András: Keresztény Múzeum (1990)

32. Trónoló Mária gyermekével (55.219)

A predellaszerű, háromosztatú táblakép szigorú szentek, Sienai Szt. Bernardin és Remete Szt. Antal társaságában ábrázolják a fiatal, lányosarcú, gyermekével szelíden összehajló Madonnát. A gyermek Jézus és a virágot tartó, merengő tekintetű Madonna mozdulataiban, a kéztartás és a ruharedők dekoratív megfestésében az úgynevezett „internacionális gótika" kései hatása érződik.

MARCO PALMEZZANO, (1459 k.—1539), 1520 körül:

33. Szent Sebestyén vértanúsága (55.221)

A termékeny romagnai festő képe kitűnően szemlélteti a reneszánsz kor nagy építkezései alkalmával felfedezett ókori szobrok és általában az ókori művészet alkotásainak Mantegna és kortársai óta az olajfestészetre gyakorolt hatását. A finomrajzú tájrészletekben bővelkedő kompozíció a mester egyik legrangosabb műve, főalakjában, keresztény vértanú pálmaágat tartó aktjában az antik, Gyíkölő Apolló népszerű szobrának reneszánsz átfogalmazását ismerhetjük fel. Az oszlophoz kötözött Szt. Sebestyén mögött kitáruló dimbes- dombos romagnai tájat lovagvárak, dombonülő kis templomok, a kanyargó utakat alabárdospk, lovasok, a folyóban lovat úsztató katonák csoportjai népesítik be. A mélybevesző hegyi tájat az előtér antik romjaiból kinövő vékony faágak áttetsző, — a kép térhatását, mélységét fokozó — finom rajza hálózza be.

FRANCESCO PESELLINO (1422 k.-1557), 1440 után:

34. A Kálvária (55.184)

Valószínűleg oltármű középrészének oromképe lehetett. A festő kifejező körvonalakkal kihangsúlyozott figuráit azzal szándékozott érzékletessé tenni, hogy megfogalmazásukban plasztikailag is tökéletes térbeli ábrázolásra törekedett. A sziklás táj és a sötét háttér előtt vonuló felhők szinte szobrászi kialakítása is az alakok térbeliségét hangsúlyozza. Színeiben és a részletek kidolgozásának szépségében a firenzei reneszánsz fiatalon elhúnyt mestere ezen a képen a gótikus ötvösművek zománcos figuráinak finomságát fejleszti tovább.

FIRENZEI FESTŐ (ún. MARRADI MESTER), 1480-1490 között:

35. Trónoló Madonna (55.193)

A trecento festészet ikonográfiái hagyományait idéző motívumok: a méltóságteljesen trónoló Madonna kegyképszerű mozdulatlansága, a díszesen csillogó mustrás aranykárpit, a szentek glóriájának feliratos ékítményei, a Szt. Jeromos képében ábrázolt ifjú donátor és Mária alakjának feltűnő méretkülönbsége, a trecento jellegű festés mintaszerű, kifinomult temperatechnikája mellett a mellékalakok életképszerű beállítása és a messzi távlatokat éreztető tájképi háttér adja meg a firenzei érett reneszánsz derűs és nyugalmat tükröző idilli hangulatát.

STEFANO DA VERONA (1374 k.—1451) KŐVETŐJE, 1470 körül:

13