Mucsi András: Kolozsvári Tamás (1969)

és külső képek, a passió- és a legendajelenetek gazdag ikonográfiái párhuzamaiban, szokatlanul szoros tartalmi és formai kapcsolatában már a XV. század újszerű, modern szemlélete bontakozik ki.

Az Arany Legenda szentjeinek bemutatásánál festői előadásának őszintesége, közvetlen természetszeretete párosul az egykorú burgundiai festészet és az olasz protoreneszánsz egyre világiasabb törekvéseivel. A legendák bensőséges,életképszerű előadása, a csendéletszerű részletek, az egyes tárgyak megfestésében megnyilvánuló valóságérzéke a XV. század polgári jellegű magyar táblaképfestészetének előkészítője.

Művészete korában sem maradhatott hatástalan, stílusának költőisége az egykorú kassai Feltámadás befejezetlen freskójának hangulatával rokon, a század közepén pedig a ber- zenkei oltár néhány kompoziciója csillogtatja meg a garamszentbenedeki táblaképek visszfényét.

Kolozsvári Tamás, a magyar táblaképfestészet első jelentős művészegyénisége a késő gótikus és a kora reneszánsz egymásba mosódó határmezsgyéjén két korszak szerencsés művészi szintézisét alkotta meg.

29