Mucsi András: Kolozsvári Tamás (1969)

Miniatúrafestőröl árulkodik az üde kék és rózsaszín, a fehér, az élénkvörös és az olívzöld színeknek különösen a Feltámadás, a Mennybemenetel és a Miklós-legenda képeken feltűnő vidámsága. (A festményektől idegen, újabb, de máris sárguló vastag lakkréteg lényegesen tompítja a temperaképek eredetileg tisztább, világosabb, intenzívebb színeit.)

A táblaképek fenti stílusjegyei alapján arra következtethetünk, hogy a táblaképfestő Kolozsvári Tamás egyúttal korának egyik legkiválóbb magyar miniátora volt.

Nem lett volna ritkaság abban a korban, hogy ugyanaz a festő készítse a kódexek apró méretű képecskéit és az oltárok sokkal nagyobb tábláit; elég talán a van Eyck testvérek példájára utalni. Tamás mester előadásmódján nyilvánvalóan érződik nemcsak az egykorú nyugat-európai táblaképfestészet, hanem a gótikus cseh és osztrák, valamint a francia könyvfestészet közvetlen hatása is.

Művészetével egy magyar kéziratos emlék is közeli rokonságban áll: a váci ötvösök 1424-es céhkönyvének Szent Eligiust, az ötvösök védőszentjét ábrázoló miniatúrája. A püspökként ábrázolt ötvösszent olyan közel áll a garamszentbenedeki oltár Szent Miklósához, hogy a céhkönyv díszítő mesterében joggal gyanakodhatunk a miniatúrafestő Kolozsvári Tamásra is.

Tamás mester, oltárművének predellafelirata szerint, Erdélyből származott, abból a városból, melynek többek között Márton és György szobrászok szereztek a XIV. században hasonló művészi hírnevet. Festőnk nevét - magister Thomas pictor de Coloswar - a latin szöveg hangsúlyozottan magyar formában említi. Az a tény, hogy a királyi udvarral kapcsolatban álló oltáralapító kanonok a predella donátori feliratában közvetlenül saját neve és rangja után hivatkozik a mű elkészítőjére, bizonyítja, hogy Tamás mester korának megbecsült és bizonyára sokat foglalkoztatott művésze volt, aki talán mint udvari festő az uralkodótól is kapott megrendelést. Hogy Tamás mester a királyt és udvari környezetét, lovagi kíséretét, testőreit jól ismerhette, azt Kálvária-oltárának díszes, katonai öltözetben ábrázolt Zsigmond rangrejtett lovas portréja és a római katonák szerepében ugyancsak lóháton ábrázolt kíséret valószínűsíti.

Festőnk egész életművéből mindössze nyolc kép maradt ránk, piktúrája mégis a magyar festészet történetének egyik önálló fejezete. Művészetének jelentőségét lényegében egyetlen oltármű által megszabott keretben kell felmérnünk. Egyéb hiteles oltárműve vagy más, biztosan neki tulajdonítható, világi rendeltetésű alkotása nem maradt ránk, bár a művészettörténeti kutatás műveinek számát több ízben próbálta bővíteni. Legutóbb Alfred Stange a roudnicei oltárt, az 1410-es stájerországi Reichenecker-epitáfiumot (Graz, Landesmuseum) és az 1423-as kassai címereslevelet sorolta művei közé.

27