Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Entz Géza: Ipolyi Arnold és a művészettörténet

érintkezésbe, s gyakran olyan, az egészre és részletekre vonatkozó megfigyelésekre tehet szert, amelyek megragadására másképpen nincsen igazi lehetőség. Ezt az induláshoz szükséges lépcsőfokot a múlt század e témakörben kiemelkedő kutatói közül senki nem hagyta ki. Rómer Flóris szinte az egész országot beutazta gyalogosan vagy szekéren, s ugyanezt tette Orbán Balázs a Székelyföldön, a Barcaságban, Torda környékén és Tövis vidékén. E munkamódszernek köszönhető, hogy feljegyzéseik, közleményeik, feldolgozásaik ma is forrásérté- kűek. Az őket követő nemzedékek e szempontból a XIX. század szóban forgó nagyjait kevéssé követték, s a helyszíni kutatásnak igazán csak a második világháború után fellendülő műemlékvédelem, régészet és néprajz adta vissza korábbi rangját.

Ipolyi kezdettől fogva igen nagyra becsülte az írott forrásokat. Megtizedelt középkori művészi alkotásaink megközelítése számára ezek különösen értékesek, hiszen sok-sok részletkérdést, de fontos összefüggést is az emlékek hiánya és töredékessége következtében nem lehet megvilágítani és értelmezni, csak úgy, ha minden célra vezető utat figyelembe veszünk. Ezek egyik leghatásosabbika az írott források széles körű felhasználása. Ipolyi minden tanulmányában nagy szerepet kapnak az oklevelek, elbeszélő, sőt a költői források is. Szent László váradi lovas szobrát lehet-e szebben és hitelesebben jellemezni, mint az 1526- ban író névtelen költő verssoraival:

Képed fel-tötték az magas kőszálra;

Fénylik mint nap, salyog mint arany”

A Kolozsvári testvérek 1660-ban elpusztult, híres szobrainak értékelése során Ipolyi Janus Pannonius gyönyörű versét is idézi. A Váradtól búcsúzó költő sorai a magyarországi gótikus szobrászat e remekének örökszép emléket állítanak:

At tu, qui rutilis eques sub armis Dextra belligeram levas securim,

Cuius splendida marmorum columnis Sudarunt liquidum sepulcra nectar,

Nostrum rite favens iter secunda...

A Váradról később Győrbe került Szent László hermát Szkhárosi Horváth András 1549-ből származó éneke szinte kézzelfogható közelségbe hozza:

Szent László fejét ti imádgyátoc,

Szépen ezüstbe befoglaltátoc,

Olaj az teste, mind azt mongyátoc...

69