Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Kovács Ágnes: Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye
fölött a szerkezeti váz épségének megőrzését hangsúlyozza. Itt nem szól róla, de tudjuk, hogy a Magyar mythologiához példaképül Jacob Grimm: Deutsche Mythologie-ja szolgált (Göttingen, 1835), s a mitológiai célokat szolgáló folklórgyűjteményében figyelembe vette szövegvizsgálati elveit (Ipolyi 1854, XXIX.), mely a mese, monda stb. rövid kivonatából véli kihámozhatni az epikum mitologikus magvát. Egy más alkalommal (Kovács A. 1978.) módunk volt bemutathatni, hogy hogyan alkalmazta Ipolyi J. Grimm elképzelését a magyar anyagra, voltak azonban olyan kutatók, mint például Albert Schott, akik oly mértékben J. Grimm követőjéül szegődtek, hogy esetünkben a román népmesék mitológiai tartalmát, vonatkozásait a görög—római mondavilág és a Nibelung-ének egyes részletei alapján kísérelték meg megvilágítani (Arthur und Albert Schott, 1973, 324.). 2. Hogy milyen formában, kinek a segédletével gondolta Ipolyi anyagát vagy annak egy válogatott részét kiadni, nem tudjuk — talán ebben is Jacob és Wilhelm Grimm gyűjteményei szolgáltak volna mintaképül? —, úgy véljük azonban, hogy az általunk ismert kéziratos szövegeket aligha szándékozott változatlan formában közzétenni. Érthető tehát, hogy mindazok, akik a gyűjtemény közzétételével foglalkoztak, hozzányúltak a szövegekhez. Ezt tette Kálmány Lajos is. Kosa László úgy oldotta meg a gordiusi csomót, hogy népszerű, de tudományos célokat is jól szolgáló kötetében az Ipolyi-féle kéziratból, a teljes anyag ismeretében, mindössze egyetlen mesét közölt mutatóba, jóllehet csallóközi magyar prózai népköltési szövegek dolgában csöppet sem vagyunk gazdagnak mondhatók. Rendkívül nagy hasznunkra lenne, esetleg példaképül szolgálhatna az a három mese, amelyet Ipolyi Czéh Sándor jeles magyaróvári nyomdásznak küldött el (Prokopp 1973b, 389.). Czéh Sándor ugyanis nem rossz magyarsággal idegenből fordított, hanem egészen jól megírt, eredeti magyar népmeséket adott ki füzetes formában. Külön feladat lehetne annak a megállapítása, hogy megjelentek-e Ipolyi meséi, s ha igen, milyen formában, és reménykedhetünk-e a kéziratos szövegek felbukkanásában. Véleményem szerint Ipolyi kéziratos folklórgyűjteményét tudománynépszerűsítő célból csak nagyon alapos válogatásban, meséskönyvként szintén válogatva, de ráadásul még nagyfokú átdolgozásban lehetne kiadni — Arany János gyűjtési elvei, melyek rátermett gyűjtők esetében úgyszólván kiadásra kész szövegeket eredményeztek, átdolgozási módszerként nagy területről gyűjtött anyag esetében utólagosan nem alkalmazhatók. A tudományos célokat szolgáló kritikai kiadás jórészt valamiféle jegyzetekkel ellátott adattárat eredményezne, széles körű érdeklődésre aligha számíthatna, a nagy terjedelmű és a vele kapcsolatos ugyancsak nagy terjedelműnek ígérkező és több évi munkát igénylő tudományos apparátus kiadásának a magas költségeit a magyar folklórkutatás nem túl bőséges anyagi ellátottsága következtében az elmúlt több mint 125 év alatt sem sikerült, s a közeljövőben is aligha fogjuk tudni előteremteni. 60
