Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Hoppál Mihály: A Magyar mythologia helye és értékelése
felragyogtalak értékeit. A következőkben megismerkedhetünk a mű céljával, szerkezetével és néhány megjegyzést fűzünk Ipolyi megállapításaihoz, a tudomány mai álláspontjának szemszögéből értékeljük az ő elgondolásait. Legjobb, ha magát a szerzőt idézzük a mű célját illetően: „... Ha tehát népszerűn a munka egészét értelmezhetni és jellemezhetni szabad: az a magyar mythologia összes nyomainak összegyűjtése, vizsgálata és ennek nyomán összefüggő előállítása s jellemzése... mi a munka szerkezetét illeti. Az előbb mondatott, hogy a munkálatnak, a magyar mythologia vizsgálatánál fogva, egy teljes kritikai apparátussal ellátott adattárnak kellett lenni; mi már magával hozta mind azon sok fárasztó, untató, de elkerülhetetlen idézeteket, s ez által a szövegnek a felelős szerző nem kisebb nehézsége, s az inkább okulni vágyó olvasó, mintsem kritizálni akaró tudós történetvizsgáló, folytonos boszontásárai megszakítását, s ennélfogva az egész munkálatnak, egyes hosszabb vagy rövidebb kritikai jegyzetek, figyelmeztetések, s egész excursiók általi töredékes, olykor rhapsodicus voltát.”30 Az anyagfeldolgozás módszeréről szólva szerényen bevallotta „fogyatkozásainak” okát: „Az első mindjárt a tárgy kidolgozását illetné; mire nézve már eleve figyelmeztetem az olvasót, hogy e tekintetben ne várjon sokkal többet: egy összefüggőleg s lehetségig megalapítva szakonkint összeállított magy. mytholo- giai adathalmaznál”,31 továbbá, hogy különösen tartózkodott a „mythologiai resultatumok, philosophemák alkalmazásától”, vagyis a felesleges elméleti megállapításoktól, melyeket a „bölcsész mythologok” felismerni véltek, az egyes mitológiákba belemagyaráztak. Annál több figyelmet kíván fordítani „... a magyarázás, felvilágosítás, kritikai diagnosis s valódi értelem megállapítására nézve az összehasonlító mythologiai párvonalazásnak.. ,”32 Ehhez a munkához mindenekelőtt össze kellett gyűjteni azt az adatanyagot, amely vizsgálódások alapját képezi. A Mythologia elején a Kútfők című fejezetben ad számot erőfeszítéseiről, hogy lehetőség szerint mindent számba vegyen: „Amennyire egyrészt szűk e tér, ha csupán szorosan vett mythologiai kútfőinkről van szó; annyira mérhetetlenül tág, ha mind azt mi tárgyunkat némikép szolgál, felsorolni akarjuk. Azért legelői is a tájékozás szükséges a megszokott e nemű felosztásokkal: a közvetlen és közvetett, élő, néma s szóbeli kútfőkre nézve. Mi már a közvetlen kútfőket illeti, ilyeneknek — minők például a hinduknál a shasta, veda s purana, a zendben az avesta st. — a legtöbb mythologiákhoz hasonlóan, teljes hiányával vagyunk. Azért szó csak ama másod rendű közvetett, élő, néma és szóbeli emlékekről lehetne még némileg e tekintetben; de erre nézve is az elsők, mint pogány templomaink, bálványok, istentiszteleti eszközök, edények, sírok, s egyéb ily emlékeinknek igen csekély, kétes vagy éppen semmi ismeretével sem bírunk, miért innen tárgyunkra is csak szűk világ derülhet; más felül ama szóbeli élőemlékek, minő maga a nyelv, különösen a régi nyelv, és sajátlag a néphagyomány, rege, monda, szokás, babonás hiedelem máris csak 43
