Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Hoppál Mihály: A Magyar mythologia helye és értékelése
Kétségtelen, hogy a német mitológiát leíró Grimm-tanulmány a legtöbbet hivatkozott mű a Magyar mythologia-bm, s alig van olyan oldal, ahol legalább egyszer ne utalna az ott található germán párhuzamokra. Valójában Ipolyi a Mythologia megírása előtt csak közvetett kapcsolatban állt a távolból tisztelt és csak munkái által megismert német tudóssal. Ismert tény, hogy 1851-ben, amikor Mednyánszky Dénes báró Berlinben járt, ő közvetítette Ipolyihoz Jacob Grimm kérdését, hogy ismer-e adatokat a halottégetés szokásáról a régi magyarok köréből.6 Ipolyi a fiatal bárón keresztül eljuttatta az adatokat Grimmhez, aki cserébe könyvtárából kiemelte és elküldte neki Heinrich Schreiber könyvét7 az európai tündérhiedelmekről, amelyet előzőleg Ipolyi kért és keresett, de hozzájutni nem tudott. Ez nagy segítség volt s a Mythologia egy dedikált példányát azonnal a megjelenés után el is küldte szellemi tanító mesterének, aki meleg hangú levélben üdvözölte a fiatal magyar tudóst „úttörő munkájának megjelenése alkalmával”.8 A hatás tagadhatatlan, nincs mit csodálkozni azon, hogy a fiatal pap csatlakozott a vezető német mitológia-kutatás legjobbjainak véleményéhez. A XIX. század elején, a német romantika korszakában, azzal egyidőben, alakult ki a romantikus mítosz-filozófia,9 melynek jelentősebb alakjaira — úgymint Fichte. Hegel, Lessing, Schlegel, Humboldt, Creuzer, Görres, Staudenmayer, Sepp és Schelling elgondolásaira és műveire — Ipolyi rendre hivatkozott. A Mythologia bevezetésében ismerteti az egymással vitázó nézeteket, de ő maga a katolikus teológia talaján állva arra törekedett, hogy a tudomány újabb eredményeit a bibliai tanítással összhangba hozza. Ezért állítja hogy „... a mythologiai tanok is mindenütt arra utalnak, hogy az emberiség kezdetén egy sokkal ésszerűbb, tisztább vallás és erkölcsi állapot létezett, és a későbbi sokistenségi hit, bálványozás, természettisztelet, bűbáj, stb. egy későbbi és pedig fokonként bekövetkezett elaljasodás és romlottság eredményei...” és a „mythologiai processus” legelejére teszi az ősi monoteizmust, amely „fokonkénti elhalványulásával a pantheizmus, polytheizmus s természettiszteletnek helyt adott... ”10 Ez az állásfoglalás talán fontos lehetett a korabeli vallás-bölcseleti filozófia hazai kontextusában, mégis ma visszatekintve legalább olyan fontosnak tartjuk, hogy Ipolyi annak idején (és azóta is egyetlenként) felfigyelt az európai mitológia-kutatás másik irányzatára, a Friedrich Creuzer (1771—1858) munkái által fémjelzett szimbolikus szemléletre.11 Ebben a műben már szó esik az „isten-rendszer”-ekről, egyáltalán vallásról mint rendszerről, s valamiféle korai vallásszemiotika csírái lelhetők fel a német tudós munkáiban. Tehát a tudományos rendszer-építés szándékát vette át Ipolyi a német romantikus mítosz iskolától, s azonkívül még egy igen fontos szemléleti rendező elvet vagy inkább keretet. Nevezetesen — s ez valóban Jacob Grimm hatása —, hogy a mitológiai kutatásokban mint alapvető forráshoz elsősorban a nyelvhez kell fordulni, ahhoz 39
