Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Dr. Gúthy Andor: Ipolyi Arnold és a Szent István Társulat

A Veresmarti-életrajz különlegesen sikeres volt, protestáns kritikusai is a legnagyobb elismeréssel szóltak róla. Egyikük, Hőke Lajos kiemelte: „alig is észlelhető, hogy e hitfelekezeti történet katolikus ember éspedig főpap kezéből került ki. Látszik, hogy nem felekezeti érdekből, hanem történeti igazság kedvéért írta e könyvet, mely tanulságos és változatos.” Ipolyi nemcsak a felekezeti, de a nemzetiségi békének is előharcosa volt. Egy ilyen tárgyú beszédéről kálvinista esperes mondotta: „ilyen embert ízzé, porrá kellene törni, s e porból minden embernek beadni, hogy a nemzetiségi kérdés azonnal megoldva legyen.” És ha minden püspök olyan igazságot hirdetne, mint Ipolyi, ő is szívesen katolikussá lenne.

A Szent István Társulat 1878. III. 28-i 25. rendes közgyűlésén Cziráky János gróf társulati elnök, visszapillantva a Társulat harmincéves fennállására, Eogarassy Mihály után a Szent István Társulat második megalapítójának nevezte Ipolyi Arnoldot, akinek arcképével ekkor díszítették a közgyűlési termet.

Két évvel később, 1880. III. 18-án az akadályozott hercegprímás helyett Ipolyi Arnold elnökölt a közgyűlésen. Beszédében buzdította a Társulatot, hogy minél magasabb célokat tűzzön maga elé. Rámutatott a tankönyvkiadás fejlesztésének a szükségességére is, amin belül az ipariskolák és a polgári iskolák szükségleteit is figyelembe kell venni. Hangoztatta, hogy az emberiség minden óhajainak és szükségeinek, minden nemesebb aspirációinak és eszményeinek, iparkodásának és haladásának meg kell felelnünk. Végül a tudomány és a katolikus hit közt való összhangot fejtegette, ennek fontosságát emelte ki.

Nem szorosan vett, nem kizárólagos Szent István Társulat-i működés volt, de nagyon is kapcsolatban állt pénzügyileg, helyiségileg, sőt szervezetileg is a Társulattal az 1882. VI. 4-én megalakult „a vatikáni levéltár Magyarországra vonatkozó iratainak (Monumenta Vaticana) kiadására létesült vállalat”, melynek elnöke Ipolyi Arnold lett.

Végül hadd említsem, hogy a Szent István Társulat által éveken keresztül kiadott „Katholikus Szemlében” is megjelentek Ipolyi Arnold tanulmányai.

Mindent összefoglalva, a Szent István Társulat büszkén vallhatja a magáénak is Ipolyi Arnoldot, nemcsak hároméves alelnökségére és néhány, a Társulat kiadásában megjelent írására tekintettel, de azért főleg, mert rövid alelnöksége a Társulatot válságos gazdasági helyzetből emelte ki, és mert Ipolyi munkásságának a hatása még hosszú ideig érvényesült lemondása után is. Végül talán elsősorban azért, mert Ipolyi vezérlő eszméi, a hit és a tudomány összhangja, a haza és a nép szolgálata, az egyház szolgálatával együtt, a felekezeti és a nemzetiségi béke és testvériség, a világiak nagyobb szerepe az egyházban, melyek mind benne rejlenek Ipolyi jelmondatában: Deus et Patria, alapításától a jelenkorig vezérelték a Szent István Társulat kultúrpolitikáját. A Társulat nemcsak Ipolyi arcképét és emlékezetét, de szellemét is igyekezett megőrizni.

36