Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Dr. Gúthy Andor: Ipolyi Arnold és a Szent István Társulat
Társulat egy szélesebb körű katolikus autonómia előhírnöke kívánt lenni, melyről a szabadságharc évében már szó esett s melynek Fogarassy Mihály is híve volt. A Társulat elnökévé világi személyt választottak, Károlyi István gróf személyében, s ettől fogva a Társulatnak mindig világi elnöke s papi renden lévő alelnöke volt. Az 1848. VI. 5-i első közgyűlésen Fogarassy külön kiemelte a világiak részvételének a fontosságát. A Társulat célkitűzései és kiadványai kezdettől fogva egyszerre szolgálták a vallásosság és a magyar hazafiság ügyét, érthető hát, hogy ez a Társulat felkeltette Ipolyi Arnold figyelmét, érdeklődését, hiszen az ő jelmondata ez volt: „Deus et Patria”, Isten és Haza. A vallásos és népszerű olcsó könyvek kiadása, ezáltal a nép vallásosságának és műveltségének az emelése, az ország határain túl, főleg Bukovinában és Romániában élő magyarság támogatása, a világiak egyházi szereplésének a serkentése célkitűzései fölé jól illett ez a jelmondat. A „Jó és olcsó-könyv-kiadó társulat” 1853-tól vette fel a „Szent István Társulat” nevet, Ipolyi Arnold már ebben fejtette ki működését, de csak a kiegyezés utáni korszakban. 1869. V. 11-én választotta meg a közgyűlés alelnökké az akkor egri kanonok Ipolyi Arnoldot, aki 1861 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. A választás közfelkiáltással történt. Ugyanezen a közgyűlésen szólt az elnöklő Simor János hercegprímás a katolikus autonómiáról. Ipolyi az 1869. XI. 4-i választmányi ülésen mutatkozott be mint alelnök. Első sikeres akciója egy társulati székház megszerzése volt. Az 1870. X. 13-án tartott választmányi ülésen Ipolyi alelnök már a Társulat saját házában üdvözölhette a megjelenteket. Ez a ház akkor a Zöldfa utca és a Szerb utca sarkán lévő épület volt. Ipolyi a választásnál figyelemmel volt arra, hogy a Társulatnak olyan helyiségei legyenek, melyek a főváros katolikus férfiainak, valamint a katolikus autonómia életbelépésével az autonómiai képviselőknek találkozóhelyül szolgáljanak, s a Társulat ezáltal is a tömörülést elősegítse. A következő közgyűlésen, 1871. III. 19-én az elnöklő hercegprímás is örömét fejezte ki, hogy a Társulat saját székházában ülésezik. Ipolyi Arnold ekkor tartotta meg nagy programbeszédét. A házszerzés történetének ismertetése mellett szólt a Társulat tankönyvkiadási tevékenységéről. Kifejtette, hogy „a Társulat fő feladata volna: jó és olcsó, keresett és vonzó, idő- és okszerű olvasmányt nyújtani, s a változatosság s fürge gyakori megjelenés által kiadásaink iránt az olvasási kedvet lefoglalni s folyton ébren tartani”. Javasolta egy népszerű kis könyvtár kiadását, történelmi munkálatok, föld- és néprajz, közhasznú természettani ismeretek, erkölcs- és neveléstani értekezések, általában egy tudományos könyvtár és szépirodalmi könyvtár témáinak a feldolgozásával. Programba vette a tulajdonképpeni népies iratokat is „versenyre kelve az aljas és rossz ponyvairodalom ellen”. De hangsúlyozta, hogy a Társulat „legyen egyszersmind hazai s egyházi tudományosságunknak egyik áldozatra kész oltára, melengető tűzhelye és fészke”. 34
