Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Katona Imre: Az Ipolyi-gyűjtemény habán kerámiái
század 60-as, 70-es éveitől mutatható ki kerámiáikon az úgynevezett márványozás. E technika megjelenése viszont elképzelhetetlen a delfti kerámiával való személyes érintkezés, találkozás nélkül. Mint ismeretes, a delfti kerámia készítése az átlagostól abban különbözött, hogy az ónmázas felületet zsengélés után ólommázzal borították be. Ezt „coperta’'-nak, borítómáznak hívták. Ez az eljárás szükségessé teszi, hogy az ónmáz égetésének hőjét a rákerülő ólommázzal összehangolják, különben az alacsonyabb olvadásfokú ólommáz az alatta elhelyezkedő ónmázt díszítésével együtt „lehúzza’'. Az ólommázzal fényesített ónmázas edények nyilván a habánoknak is tetszettek, készítésük technológiáját azonban nem tudták, így az ólommáz az edényeken az ónmázt annyira „lehúzta”, hogy azon a díszítettség helyett márványszerű képződmény keletkezett. Nem véletlen, hogy a delfties készítményekkel együtt, illetve azokkal közel egyidőben jelenik meg a habán edényeken a márványozás, mely először a delfties edények készítésmódjának nem ismeréséből, majd pedig mint tudatosan alkalmazott önálló technika jelenik meg a habán edényeken.11 E két, hagyományostól merőben különböző eljárás sem tudta a második periódus vívmányát, a törökös díszítőelemek alkalmazását feledtetni. Azt már Ipolyi is tudta, hogy a habán edények legfontosabb díszítőmódja a reneszánsz elemek alkalmazása maradt a 17. és a 18. században, sőt bizonyos fokig még a 19. századi darabok is magukon viselik e stílus hatásait. Ipolyi habán kerámiái nem nagy időt, még száz évet sem fognak át, jelentőségük mégsem vitatható, hiszen szerves részei annak a nemzeti anyagnak, mely különböző vidéki és országos múzeumokban napjainkig összegyűlt. A gyűjtemény számos érdekes, figyelemre méltó darabbal is rendelkezik. Bár ezek a virágos reneszánsz-periódust tükrözik, mindössze egy van köztük delfti stílusú, mégis érdemesek arra, hogy egyiket-másikat részletesebben ismertessük. A tárgyak évszámai is figyelemre méltóak, hiszen jól mutatják, hogy a háborúk hogyan befolyásolták a műhelyek termelésének emelkedését vagy csökkenését. Ezúttal a gyűjtemény különböző sajátosságokat felmutató darabjai közül egy tállal foglalkozunk részletesebben, a rajta levő jel miatt. E fehér ónmázas tál keskeny pereme nagy mély öbölben végződik. Peremén egymással szemben szimmetrikusan elhelyezett lila, kék és sárga színű reneszánsz virágdísz van: gránátalma, tulipán és zöld leveles ág. Felül zöld koszorúban M betűből kinövő 4-es alak látható, melynek keresztszála alatt és fölött egy-egy kör, benne kivehetetlen ábrázolás, talán betűk. A két jel oldalán az 1707-es évszám olvasható. A tál átmérője 29, magassága pedig 5,5 cm. Tudott, hogy a habán kerámiára vonatkozó mai ismereteink majdnem száz év alatt alakultak ki. Volt egy viszonylag nem is rövid időszak, amikor úgy vélték, hogy a habán tárgyakon látható nevek, monogramok, címerek és emblémák mögött az alkotó habán mesterek rejtőznek. Különösen a kerámiák monogramjaival foglalkoztak szívesen, hiszen a két vagy három betűből álló monogramok203
