Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
A leltárak kelengyelajstroma török varrásos hímzésekről gyakran tesznek említést. Már 1595-ben Károlyi Kata kelengyeleírásában szerepel „Égj Teöreök varrasos vankoshy araniatlan”.97 Egy 1671-ben készített lista azt mutatja, hogy ez a török öltés (varrás) együtt szerepel a spanyol öltéssel (varrással): „tiszta selyem török varrással egészlen varrva, alsó abrosz; asztal kéről valója spanyor varrással tiszta selyemmel varrva.”98 Más darabokon kazul (perzsa) varrás szerepel. Az 1595-ös jegyzékben: „Égj rosas seljemmel varroth fiú aly hy kazul varras araniozoth.”99 Sajnos ma már nem tudjuk, hogy ezek a megkülönböztető elnevezések pontosan milyen öltésre utalnak. Az azonban biztos, hogy a XVI—XVII. században a török és perzsa munkák néhány öltésfajtája általánosan ismert volt Magyarországon. Itt csak példaként említettünk néhány változatot, de ezek a török hímzésekre s azok sokféleségére vonatkozó írásos források anyagának csak parányi részére utalnak. Az is nehezen dönthető el, hogy melyik eredeti török darab azok közül, amelyek a XVI. és XVII. századból fennmaradtak. A kétséget kizáróan töröknek mondható hímzések legtöbbje (sajnos ezeknek még katalógusa sem készült el) Eszakkelet-Magyarország és Erdély protestáns egyházaiban maradt fenn. A darabok készítési idejének és helyének meghatározása is nehéz, hiszen a török hímzések vizsgálata világviszonylatban is sok problémát rejt magában. Törökországban is aránylag kevés XVI—XVII. századi hímzés maradt fenn s azok java része sincs dokumentálva. A nyugati múzeumokba és magángyűjteményekbe csak néhány korai darab került s nem ismerjük a XVIII—XIX. századi török hímzés további fejlődését sem. A feliratos és dátummal ellátott hímzések száma igen csekély.100 Éppen ezért a török hímzések kutatásában a magyarországi emlékek alapos ismerete igen fontos, s a nálunk megmaradt darabok jelentős hányada biztosan a XVI—XVII. századból való. A török—magyar kapcsolatok azonban a török felszabadító háború után is elevenek maradtak, s Erdélyből több XVIII. századi és XIX. század eleji török munkát ismerünk. Bizonyos, hogy a török hímzések nagyon fontos befolyással voltak a magyar kézimunkákra, és sok esetben ma már el sem dönthető, hogy egy-egy darab törökországi munka-e, vagy Magyarországban élő törökök készítették, esetleg török és magyar asszonyok közös munkája. Hímzőasszonyainkra, leányainkra a török motívumok nagy hatással voltak. A motívumok elrendezésében, színezésében már jóval kevesebb a török elem, az öltéstechnikában a török hatásnak szintén kevesebb nyoma van. 180
