Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Rottler Ferenc: Ipolyi Arnold történelemelméleti munkássága
szellem szabadságának erkölcsi törvényei is!? És vajon e szerint az emberiség egész története is csak egy szükséges természeti jelenség, csak a külső természeti erőknek következése volna?! A kulcsot ugyan, mely a történelem ezen zárát megnyithatja, még csak keresik. Ez az különben, ami az újabb történetírók elméjét már fogva tartja.” Ipolyi Arnold és a magyar művelődéstörténet Időszerű monográfiát lehetne írni a magyar művelődéstörténeti szintéziskísérletekről. Historikusaink már a 19. században több kísérletet tettek e nélkülözhetetlen összefoglalásnak az elkészítésére. Ipolyi Arnold is a reménydús vállalkozók közé tartozott. Jeles szakértője volt az egyházi műtörténetnek, művelte az építészettörténetet, otthonos volt az egyházi és világi archeológiában, és mindenekelőtt jól ismerte a magyar történelmet. Mindezeket bizonyítja Besztercebánya műveltségéről írt tanulmánya, amely a Magyar Történelmi Társulat 1874. augusztus 20-i nagygyűlésén hangzott el Besztercebányán. „Legméltóbb lesz azért — írta Ipolyi — az Önök fogadásához és méltó az Önöket fogadó városhoz, ha Önöknek üdvözletül előadom azon magas művelődési processzust, mellyel e hely, Besztercebánya városa magát arany betűkkel írta be Magyarország történetkönyvébe!” Ipolyi Arnold tanulmánya bevezetőjében így foglalta össze művelődéstörténeti ars poeticáját: „Ma már a történelem is jóval gyakorlatibb lett, sokkal practicusabbá vált, mintsem hogy ködképek után járjon. Nagy tanulmányaink rövidre szabott ideje sem engedi, hogy ismeretlen hyperboraeusi régiókban kalandozhassunk. Nem mulathatunk többé azzal, mily régi a múltja, mily fényes az eredete valamely városnak és országnak, népnek és nemzetnek? Hanem inkább ott fogjuk és kezdjük mindjárt: mily tanulságos fejlődése, milyen volt műveltségi élete?” Nincs helyünk e remek Ipolyi-tanulmány részletes elemzésére, de azért néhány példával jeleznünk kell Ipolyi történetelméleti érdeklődését. A városok keletkezéséről írja, hogy „érdekes lesz már egyszer, műveltségtörténetünk, városaink keletkezése történetének tekintetéből szemébe néznünk; mert ezzel megtalálhatjuk talán mindjárt városunk eredetének érdekes történetét is”. Felismerte Ipolyi, hogy a városok, települések kialakulását a helynevek vizsgálatából is nyomon lehet követni. Példái között a magyar, német és szlovák kifejezések párhuzamosan fordulnak elő (például: Őhegyek, Altgebirg, Staréhov, vagy Urak-völgye, Herrn-Grund, Spanyá-Dolina). A szélesebb értelemben vett művelődéstörténet részének tekintette Ipolyi Arnold a városi statútumokba foglalt iránymutatásokat, amelyek a városlakók 17
