Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Dr. Fábián János: Ipolyi Arnold, a főpap életútja
A királyi kinevezés 1863. március 8-án megérkezett. — Néhány hónap múlva borsmonostori apáttá nevezi ki a király. Az egri káptalan tagjaként Ipolyi minden eddigitől eltérő munkakörbe került. A káptalan jegyzője lett, majd az anyagi ügyek, alapítványok kezelője. Nem zárkózik azonban el a lelkipásztori, hitszónoki tevékenységtől sem. 1869- ben az egri főegyházmegyei könyvtár prefektusa, de még ugyanabban az évben Budapestre költözik, mint a Központi Papnevelő Intézet rektora, ugyanakkor a prímás a Szent István Társulat alelnökévé is kinevezi. Mint szemináriumi rektor nagy buzgalommal és az ifjú nemzedék iránti szeretettel dolgozott azon, hogy minél többen szigorlatozzanak, szívesen szenteljék magukat a szent tudományok művelésére. A szeminárium épületét, a régi pesti pálos kolostort egy emelettel magasította és egy belső szárny építésével megalkotta aradi Lippert József prímási építész tervei szerint a ragyogó dísztermét és felavatta a papnövendékek nemes ízlésű kápolnáját. Ipolyi Arnold közéleti tevékenysége Budapesten széles folyammá terebélyesedett. Ezekről fognak beszámolni a többi előadások. Egyházi pályájának szinte magától értetődő állomása volt besztercebányai püspökké történt kinevezése 1871 októberében. 48 éves volt ekkor. Erről így ír édesanyjának: „Az Úr Isten szent akarata és gondviselése úgy rendelte, hogy szüléink egyik ősi lakása megyéjének legyek püspöke. Méltatlanságom érzetében mindent elkövettem, amit becsülettel tennem lehetett, hogy elkerüljem. Mitsem használt.” A püspökszentelést Bartakovics Béla érsek végezte az egri székesegyházban. — Besztercebánya számára áldást hozott Ipolyi püspöksége. Különös gondja volt az ifjúság lelki és szellemi nevelése. Női ipariskolát alapított az irgalmas nővérek gondozásában, sőt szakipari tanműhelyeket emelt, különös tekintettel a műemléki és műépítészeti szükségletekre. Nem szüneteltette az egész országra kiterjedő kulturális tevékenységét sem. Mindenki tetszésével találkozott a királyi rendelkezés, mely Ipolyi Arnoldot, a nagy mecénást a leggazdagabb magyar egyházi javadalom élére állítva, 1886. február 18-án kinevezte nagyváradi püspöknek. Július 12-én vette át az egyházmegye vezetését, de alig négy és fél havi kormányzás után december 2-án, életének 64. évében meghalt. Teste a nagyváradi székesegyház kriptájában nyugszik, szíve pedig a besztercebányai XV. századi Nagyboldogasszony plébániatemplom Szent Borbála kápolnájában pihen. Püspöki jelmondata: Deus et Patria! 11
