Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Rúzsa György: Ikonok az Ipolyi-gyűjteményben
Az Ipolyi Arnold által a Ramboux-gyűjteményből vásárolt hat ikon közül a még nem említett hatodik jelenleg a Szépművészeti Múzeumban van. (30. kép) Ipolyi Arnold ajándékaként került az Országos Képtárba, majd onnan a Szépművészeti Múzeumba. Ez a XVII. századi Hodigitria Istenanya ikon az úgynevezett velencei görög kör legszínvonalasabb alkotásai között foglal helyet.21 A ravennai múzeum számos, ikonográfiailag és stilisztikailag analóg ikont őriz.22 A budapesti Iparművészeti Múzeum pedig 1980-ban vásárolt egy hozzá hasonló, ám kevésbé finoman megfestett XVIII. századi ikont.23 Érdekes, hogy az 1873-as leltározáskor — valószínűleg az igen érzelmes arckifejezés miatt — még úgy szerepel, mint XIV. századi sienai iskolához tartozó festmény.24 A Ramboux-katalógus analóg emlékként egy Andrea Rico de Candia — azaz görögül Andreasz Ritzosz — művet jelöl meg, s így ez is lényegesen korábbinak datálja.25 Az Ipolyi-gyűjteményből származó ikonok e rövid áttekintése is sejteti, hogy Ipolyi — aki kiváló szaktudással számos elsőrangú régi olasz, német és egyéb festményt szerzett meg gyűjteménye számára, mely Európa egyik leggazdagabb magángyűjteménye lett — néhány igen jó kvalitású ikont is vásárolt. Gyűjtő tevékenységének jelentőségét az is fokozza, hogy ekkortájt ikongyűjtéssel még alig foglalkoztak, sőt még azon a területeken is, ahol a nemzeti művészet részét képezték az ikonok vagy a pravoszláv kultúra szempontjából ezen tárgyak kiemelkedő helyet foglaltak el, ekkortájt vagy később bontakozott ki a rendszeres gyűjtés. Ipolyinál az esztétikai, művészeti szempontok is igen fontosak voltak, míg másutt, ha korábban is gyűjtöttek ikonokat, a művészi kvalitás szempontja általában nem játszott szerepet. Összehasonlításképpen megemlíthetjük, hogy még Oroszországban is az egyik legkorábbi ikon-magángyűjteménynek, azaz N. M. Posztnyikov gyűjteményének a kialakulása a XIX. század közepén kezdődött. A gyűjtő 1888-ban adta ki gyűjteményének katalógusát „Keresztény régiségek katalógusa” címmel.26 N. Sz. Leszkov pedig újságcikkeiben kritizálta az egyházi-régészeti gyűjtemények esetlegességét és rendszertelenségét,27 ahol még aligha beszélhetünk művészi szempontú gyűjtésről. P. Muratov, aki elsőként állította össze I. Sz. Osztrouhov ikongyűjteményének katalógusát, 1914-ben ezt írta: „1. Sz. Osztrou- hov előtt senkinek sem volt határozott képe az ikon magas művészi kvalitásáról és világos fogalma annak helyéről a művészetek között.”28 Ipolyi Arnold, a magyar katolikus főpap, akinek a nyugat-európai művészet remekeit tartalmazó gyűjteménye méltán vált híressé, még az ikongyűjtésben is az elsők között volt. 118
