Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő
mányozottakból is. Elhatározták, hogy ezeket be kell gyűjteni azokból a városokból, melyek idegen megszállás alá kerülnek. Ennek keretében gondolhattak Ipolyi végrendeletére és gyűjteménye átmentésére is. Az ifjú Gerevich Tibor 1916 óta a Keresztény Múzeumnak igazgatója egyúttal a Nemzeti Múzeum egyik muzeológusa is volt. Biztos, hogy neki juthatott eszébe az Ipolyi-gyűjtemény Esztergomba való szállítása. Hosszú listát adott át dr. Lépőid Antalnak, hogy milyen egyházi műértékeket kellene a főegyházmegye északi részéből Esztergomba hozni. Csernoch János hercegprímás figyelmét felhívja az Ipolyi-gyűjteménnyel kapcsolatos esztergomi jogigény lehetőségére és javaslatot tesz a gyűjtemény hazamenekítésére. Csernoch megszerzi a kultuszminisztertől, Lovászy Mártontól az engedélyt, és Gerevich 1918 december végén Ernyei igazgatóőrrel, egy altiszttel és egy asztalossal Váradra utazik, hogy a gyűjteményt összecsomagolja. Meglepődve tapasztalja, hogy az anyagukban legértékesebb aranytárgyak, sodronyzománcos kelyhek hiányoznak. Amerikába szökött velük a múzeum egyik altiszt őre, a háború alatt. 1919 januárjának első napjaiban indítják útnak Esztergom felé az egy vagonnyi műtárgyat, melyről Gerevich írja: „cca 60 olasz primitív, 10 ónémet és 60 középkori hazai kép, s a leggazdagabb középkori magyar szoborkollekció, továbbá a volt monarchiában a leggazdagabb gobelingyűjtemény, egyházrégészeti szerelvények, oklevelek, kéziratok, könyvek, stb.”10 Útközben megállnak Budapesten s úgy döntenek, hogy az anyag ne menjen most Esztergomba, hisz oda meg a csehek aspirálnak. Ezért a Nemzeti Múzeum pincéjében helyezik el az anyagot ideiglenesen. Az ideiglenesség közel két évig tartott. Közben a Budapestet megszálló román királyi hadsereg árnyékában egy delegáció jelent meg a Nemzeti Múzeumban s le akarta foglalni az Ipolyi- gyűjteményt. Erről értesíti a hercegprímást dr. Madarász István (későbbi kassai püspök), 1919. szeptember 30-án. Csernoch hercegprímásnak sikerült ezt megakadályozni az entente bizottság képviselőinél.11 Közben még egy zavaró intermezzo: Forster Gyula, a MOB elnöke szeretné Budapesten „ragasztani’' az egész anyagot. Sürgeti annak kiállítását Budapesten. Csernochnak azt írja (1920. március 31-én): „Az Ipolyi múzeum tárgyai nagyon sokat szenvedtek a ládákban tartás által, a gobelinek pedig különösen a molyok által ugyancsak erős megdézsmálásnak voltak kitéve. A fenntartás szempontjából lenne tehát egyrészt nagyon kívánatos a tárgyak kiállítása, másrészt pedig, hogy ezen keresztény múzeum a közönségnek hozzáférhetővé tétessék és tanulmányozásra szolgálhasson. Miután külön keresztény múzeum felállítása a mai viszonyok közt sem Esztergomban, sem Bpesten alig lehetséges, valóban rendkívül, rendkívül üdvös és hasznos lenne ha kegyelmes engedélyedet méltóztatnál adni arra, hogy a Nemzeti Múzeumban ideiglenesen ezen keresztény múzeum felállítatnék addig, míg annak magas határozatod szerint Esztergomban vagy Budapesten elhelyezése iránt intézkedni méltóztatol.”12 99
