Emlékkönyv a Városi Zeneiskola 30 éves évfordulójára 1962-92 (1992)

- 6 kisdedet: városi zeneiskolánkat.

Mert hiszen - varázsszemünkkel nézve csak ennyi a kora. Az az 1-2 esztendőcske, amig méltó palotája teljesen felépül. Csodáljuk szépreményű óriáscsecsemőnket - és szurkolunk neki.

Azon az ablakon át, a Várhegy történelmi központja felé nézve, zenedénk is központnak látszik. Annak tehát, ami valójában, amivé történelme során vált. Helyesebben, igazabb szóval: amivé céltudatos igazgatói, tanárai tették. Hivatástól vezérelt hitükkel, akaratukkal pótolva az ünnepi történelmű város hétköznapi megtartó erejének gyengeségét is. Azok megfeszített akaratereje, áldozatos tennivágyása, akik átszervezések, költözködések, ottonta- lanság, lakáshiány ellenére - kitartottak, ittmaradtak, együttmaradtak. Mélypontok aljáról folyton újrakezdeni, alapozni, építkezni, betetőzni...

Az alapító igazgató - 64 évvel

ezelőtt - Buchner Antal, a Főszékesegyház karnagya, a nagytekintélyű esztergomi Zeneegylet megszervezője, aztán 1937-től a legendás dr. Sztárcsevich László... Majd azok, akiket már közülünk sokan ismerünk személyesen is: 1964-től

Szabó Tibor, 1970-től pedig Reményi Károly. És az utóbbi két igazgató helyettese, a folyamatosság élő jelképe: Kiinda Magdolna, egykor helybéli növendék, aki zenetanári oklevéllel tért haza, hogy 33 éven át máig seregnyi fiatalt ismertessen mee a fekete-fehér.