Bazilika 1856-2006 (2006)

II. „A mi új Jeruzsálemünk”

Bár 1691-ben az udvari kamara visszaadta területet az érsekségnek, osztrák császári katonák vették birtokba a várat, melynek jelentős része - a stratégiai fontosságú várfalakat és a Bakócz-kápolnát kivéve- gondozatlanul maradt a török megszállás alatt. A kápolna Mária-képe a hagyomány szerint a romok alól került elő 1732-ben, majd ezüst foglalatba illesztették és a várat segítő Szűzanya kegyképe lett. 1750-ben Széless György személyében állandó, helyben lakó káplánt neveztek ki a Bakócz-kápolnába, aki gondosan feldolgozta a Szent Adalbert székesegyház történetét és számba vette az építészeti maradványokat.

Tekintettel a rossz körülményekre és a várható újjáépítés magas költségeire az érsekség és a káptalan nehezen szánta rá magát, hogy visszatérjen a jól kiépített, új székhelyéről, Nagyszombatból Szent István örökségébe. Barkóczy Ferenc érsek (1761-65) azonban a visszatérés határozott szándékával nagyszabású terveket készíttetett az új székesegyház, az érseki rezidencia, a szeminárium és a kanonoki házak számára. Elérte Mária Terézia királynőnél a katonai erők kivonását a várból és gyakori személyes jelenléte mellett megindultak a bontási majd kisebb területen az építési munkák Franz Anton Hillebrant (1719-1979) osztrák építész tervei szerint. Elbontották az eredeti székesegyház nagy részét az alapokkal együtt és talaj szintje több méterrel alacsonyabbra került a középkorinál. Az érsek korai halála végül megakadályozta a befejezést.

Az újra visszatelepült helyőrség számára, ugyancsak Hillebrandt tervei szerint, 1767-72 között épült egy kisebb templom a várban, melyet Rudnay Sándor érsek idejében elbontottak, de két fennmaradt oltárképe ma a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdatemplomában látható.

13