Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
A szigeti apáczák
90 E töredéken mostani alakjában pusztán e betűk olvashatók: hH > <! 0 B 11 0 C T O B DOMIN G A betűk külalakja után e sirkö a zárda végkorszakában a 16. század első felében készülhetett. Több része e sirkö'nek most is ott hever újra eltemettetve, újra a feledékenység homályába taszíttatva. Azonban kegyelmes bibornok-primásunk Ofómagassága ismeretes bőkezűsége s a régiségek iránti kegyelete folytán meg- igérni méltóztatott, hogy ásatásokat fog e zárda helyén elrendelni. Akkor talán több érdekes emlék fog napfényre kerülni s talán több történelmi adatnak fogunk birtokába jutni. A fellelendő tárgyakat annak idejében az olvasóközönséggel megismertetni el nem mulasztandjuk. —------A zárda elpusztult, vége van, helyén tölt kalászok rengenek, utolsó elbujdosott lakosnői ki tudja hol és merre hamvadnak. Századok múltak el azóta. Esztergom hajdani szerzetesei kö- z ől csak a benczések és ferencziek tértek vissza; a szegény apá- czákról mindenki megfeledkezett. Mindenki? Nem! Hazánk bíboros főpapja, Esztergom dicső érseke, nagykéri ScitovszJcy János Ofómagassága ez apáczazárdát régi helyétől alig 1100 lépésnyi távolságban újra feltámasztá s benne Esztergomnak rég szükségessé vált intézetet, leánynöveldét adott, méltót arra, hogy érte nagy alapitóját a késő unokák is áldva dicsőítsék, a most élők pedig valahányszor nevét említik, legmélyebb tisztelettel tegyék hozzá szivök teljéből: Ecce sacerdos magnus ! . . E most behozott apáczák történetét könyvünk második része tartalmazza, mely csak nagyméltóságu szerzőjét is tekintve, olvasóink különös figyelmére érdemes.
