Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Jánoslovagok

39

Roszul álltak tehát e jobb sorsra méltó rend ügyei, legrosszabbul azonban, úgy látszik, épen hazánkban.

Zsigmond királynak e rend nem csak nem tudta megnyerni kegyét; sőt tetteiből következtetve épen ellenséges indulattal volt iránta.

így midőn Zsigmond az al-Duna vidékéta törökök ellen biztosítani akará, már nem, mint hajdan IV. Béla király, e jánoslo- . vagokat bizta meg evvel, hanem erre a németlovagokat szólitá fel. Zsigmond király ez eszmével 1420. évben lépett fel s hogy mily komolyan vette, kitűnik abból, miszerint ez évben négyszer, april 17., jul. 80., aug. 14, és sept. 3-kán irt ez ügyben a németlovagrend nagymesterének s ő maga nejével e rend társaságába (confraternitas) lépett.1)

Zsigmond e terve ugyan nem sikerült; mindazáltal eléggé mutatja, hogy a jánoslovagok barátja nem volt; mert különben ezekre, mint sokkal közelebb esőkre, bizta volna ama megőrzendő vidéket.

De Zsigmond ellenséges indulatát még világosabban is kimutatta, midőn e jánoslovagoktól jószágokat is elvett, elfoglalt. A fönebb emlitett 1447. évi rhódusi levél ezt szerényen ugyan, de világosan bizonyítja, midőn meghagyja kiküldött követének, hogy „baiulivas (főtisztviselőségj, preceptorias (rendházak, konventek), castra, loca et territoria, bona domus nostre, et quasuis alias rés eiusdem nostre domus alienata et alienatas, et maximé per quondam felicis recordacionis christianissimum imperatorem Sigismun- dum et per personas ecclcsiasticas vei seculares iniuste occupata et occupatas et detenta ac detentas,“ 2) visszaszerezni iparkodjék.

A „regis ad exemplum“ —mondat igazsága itt is beteljesült. Világi és közben egyházi nagyok is annyira utánozták Zsigmond király példáját, hogy a szegény lovagrend majdnem végkép kipusztult javaiból; igy tanúsítja ezt az imént említettük rhodusi levél:

„Considerantes/ere omnes domos et preceptorias nostri

1) Fejér Cod. dipl. X. VII. 115.1. — *) Theiner f. h. II. 215. 1.