Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Jánoslovagok

28

három birtokuk volt: Szent István, Szent István király és Bille föld (villasanctiStephani, villa S. Stephani régisét terra Bille). Mindhárom ahatárleirás szerint, a Kis-Dunáitól Dorogit, és Tát felé feküdt. Eme Tát ugyané levél tanúsága szerint szintén e lovagoké volt. *)

1282. Döme a konvent mestere Tamás grófnak eladván Caracha földet az érte járó hat márkát, melyet sz. István király nyolczadán a budai káptalan előtt kellett volna kifizetnie, a gróftól most Nagyasszony ünnepének ötödik napján vette fel a feren- cziek házában, „quia procedere debebamus in aliis negotiis Eccle- siae prope Thiziam.“ 9‘)

1285. évben ismét a tatárok rontottak hazánkra, pusztító csapatjaik egész Pest alá száguldoztak s mint Thuróczi írja: „universa miserabiliter combusserunt. 3) Oly nagy számmal voltak, hogy, ha egy régi krónikának hitelt adhatunk, táboruk tizenegy mértföldet foglalt el. 4) Maga IV. László király is tanúsítja ezt, midőn 1289. évi okmányában igy nyilatkozik:

„Quum exigente mole peccaminum, perfida et innumerahilis gens Tartarorum regnum nostrum adiisset. “ 5)

Ekkor azonban az ég is szegény, sokat szenvedett hazánk részére állott; mert kik e tatárok közül a magyarok boszuló fegyvereitől megmenekültek, azokat fergetegeivel pusztítá ki.

„Tandem verő —Írja a már említettük klosterneuburgi krónika — ab incolis terrae circa Őeptem castra (Erdély) turpiter sunt (tartari) de terra fugati, occisis ex eis innumerabili multitudine, reliqui verő, qui evaserunt, quamvis pauci, fugientes, latitantes inter monies et valles nemorosas, Divino ibidem iudicio fere omnes perierunt. Nam Dominus, qui ubique est protector in se sperantium, misit super eos niues et pluvias ing ent es, confractis nubibus, super eos tanta inundatio aquarum erupit, quod fere omnibus submersis, pauci ex eis evaserunt.“ 6)

Képzelhető azonban a roppant pusztítás, melylyel e halálos ellenség hazánkat elgyalázta s a mérhetlen kár, melyet ezáltal okozott! , . . * II.

i) Magyar Sion. III. 218—221. L— 2) Fejér Cod. dipl. V. III. 132. 1. — 3) Chron.

II. cap. 79. — *) Katonánál Hist. Crit VI. 905. 1. — 5) U. o. 906. 1. — 6) Pez Script, re- rum Austr. I. 468. I.