Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Az irgalmas nénék Esztergomban
158 bániatemplomba, el sétálni, el szülőikhez; az irgalmas nénéknek nincsen szükségek mindenütt zárdára, templomra. Ok bérlett házban is meglaknak és elmennek akármely nyilvános iskolába tanítani. Ok, mint példa erre Tirol, Schweicz és Németországnak több tartománya, elmennek ketten is akármely faluba tanítani és megélnek sok helyen, mint például M. Szigeten, Munkácson stb. minden alapítvány nélkül saját szorgalmuk után. 0 eminentiája tehát azért is választá az irgalmas nénéket legújabb tanintézetének vezérletére, hogy az esztergomi liáz rövid idő múlva anyaházzá lehessen, mely elfoglalja édes hazánk éjszaknyugati részét, mig a szatmári anyaház annak éjszakkeleti részét hálózza be fiókházaival. Adja Isten, hogy az esztergomi uj zárda alapítója sokáig örvendhessen még kimeríthetlen bőkezűsége ezen legújabb eredményének, lássa még bőségben azon magnak arany gyümölcsét, melyet ezen nagyszerű intézet szilárd megalapítása által a haza és egyház hálás földébe elvetett, — és legyen egykoron Jézus, a kisdedek igazi barátja, neki nagy jutalma; mindazok akik az intézetnek díszes egyházába, tágas, mindennel gazdagon fölszerelt tantermeibe belépnek, kik ottan hasznos ismeretekben oktatást, vallásos nevelést nyernek, ízlésben, műveltségben, honszeretetben nemesednek, — azok soha, de soha sem fogják Scitovszky nagy nevét átadni a feledékenységnek, és Esztergom, hajdan a fényes, hatalmas Magyarország legfényesebb városa, fővárosa, uj díszt nyervén ezen intézet által, áldani fogja nagy főpapja emlékét századokról századokra.
