Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Az irgalmas nénék Magyarországban

142

az nap halt meg keresztény resignatioval, a jámbor grófnő azt mondá: „Ez volt ma legszebb, legbecsesebb névnapi ajándo- kom.“ Máskor a vidékről hoztak egy beteg férfiút, és szegénysége miatt a szállodai istállóba helyezték el addig, mig ismeretlenek lévén a városban, fölvételét kieszközlenék a kórházba. Francziska néne hallván ezt, gyorsan sietett az istállóba és odatérdelt a beteghez és nem távozott tőle, mig a kórházba nem vitték el a szegény nyomorultat, ki aztán karjai közt halt el. Koporsót sok szegénynek ő csináltatott. Ragadós betegségekben teljes odaen- gedéssel szolgált a kór- és magánházaknál is, és nem egy beteget mentett meg a halál torkából hősi elszántságával. Hónapon- kint 12 szegény asszony két-két p.forintot nyert tőle húsra. Nagy csütörtökön évenkint 12 elaggott férfiút és ugyanannyi nőt vendégelt meg és maga szolgált nekik. Takarékossága igen nagy volt és gyakran mondotta: A szegények vagyonával nagyon is takarékosan kell bánni. A rendet szerfölött szerette mindenben.—- A gyermekeket különösen kedvelte, igazi édes anyjok vala és mindenkép azon ügyekezett, hogy őket Jézushoz vezesse, Jézusnak megnyerje. Énekelni maga tanította őket valamint imádkozni is. A próbatéteken még 1861-ben is mindvégig jelenvolt és arra törekedett, hogy mindenkinek, aprónak és nagynak örömöt szerezzen. Megfeledkezett magáról, ha másokon segíthetett és ezt tévé még utolsó betegségében is. A szünórák alkalmával maga körül gyüjté az irgalmas nénéket és kikitárta előttök szerető szivének legbensőbb gondolatait. „Csendesen, panasz nélkül szenvedni — igy szólt gyakorta — csak Jézusra nézni, mit-sem kérni egyedül ő benne bízni. Oh mily nagy lesz túl a siron, a meny- nyekben a boldogság! Ott a komor köd el fog oszlani és fényleni az igazság napja! Oh, ha egykoron kibontakozik lelkünk testünk kötelékeiből, mily szabadon fog mozoghatni!“ Nem engedte meg, hogy valaki őt másképen mint keresztnevén szólítsa. — Szeretetteljesen sokszor figyelmeztette apáczatársait, hogy a házi kápolna mellett el ne haladjanak anélkül, hogy az Oltári- szentségben jelenlevő Üdvözítőt üdvözölnék. Jézus szive iránt különös áhitatossággal és bizalommal viseltetett. A boldogságos szűz Anyát legforróbban szerette és leghűbben tisztelte. A megholt hívek lelkeiért sokszor és sokat imádkozott és sok jóságos