Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Vincze utolsó évei és halála

121

a Champagne és Piccardie nevűi megyékben állatok módjára füvek és íakéreggel és a legutálatosabb tárgyakkal próbálták éhségüket csillapítani, és ennek daczára mégis nagy számban az éhhalálnak lettek áldozataivá, akkor is Yincze volt az, ki lázáristáit, irgalmas nénéit pénzzel és ruhaneműekkel kiddé szét, ki a testről és lélekről gondoskodott ottan, hol az éhhalál leginkább dühöngött és ki, midőn Párisban a nyomor legfőbb fokára hágott, naponkint sz. Lázárnak kapui előtt ezrenkint látta el az éhezőket a legszükségesebbekkel és maga is csak a szegénységnek kenyerével táplálkozott.

Semmiféle nyomor, vagy egyéb csapás nem lehetett oly nagy, hogy szeretetének találékonyságát meg birta volna szégyeníteni. XIII. Lajos király halála után a jámborlelkü Austriai Anna kor- mányzónö által az államtanácsnak tagjává neveztetett ki Yincze, és ő e fényes állomást csak azért vállalta el, hogy az egyháznak, hazájának hasznos szolgálatokat tehessen és az elharapózott visz- szaélések ellen harczolhasson, mit lelkismeretesen tett is, hiven ragaszkodván mindenkor hivataloskodásában azon elvhez: „a világnak minden kincséért soha mitsem tenni Isten és a lelkiismeret ellen.u

Es igy működött Vincze egész hosszú életén át, melynek sokféle arany gyümölcsei mégis örvendeztették szivét, és ez mindenek között leginkább a lázáristák és az irgalmas nénék szerzetének fölvirágzásában és terjedésében lelte boldogságát. Mindazáltal nem hiányzottak Vinczénél éltének utolsó napjaiban a megpróbáltatások, és csudálatos valóban, hogy számos szent ebben hasonló Üdvözítőnkhöz, hogy t. i. vele együtt fölkiálthat: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem! — és megpróbáltatva, bizalmában és hitében megerősítve mondhatja végesvégül: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet!“ Ilyen volt Vincze életének is vége. Lázos rohamok és fokozódott negyvenéves lábbaja igen kezdték gyötörni és tevékenységében akadályozni; több missiója nem sikerült, jelesen az nem, a melyet Madagaskar szigetében tartatott, legjelesebb hitküldérei korán elhaltak, és a jansenismus tévtanainak elhatalmasodása daczolt minden missiói buzgalommal és erőmegfe- szitéssel, - - de a szent férfiú nem esett kétségbe, egy panaszszó sem hallatszott soha szájából, testi fájdalmai nagysága mellett