Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Vincze üdvös működése

a királyt, XIII. Lajost, és kinyerte tőle, hogy Vincze a franczia- országi fogházak főföliigy előj évé neveztetett ki. De hol az a toll, mely képes volna azt csak némiképen is leírni, a mit Vincze a szegény rabok javára fáradozva tett és áldozott. Valóban megér- demlette ő a megtesült irgalmasság szép nevét a fogházak körül kifejtett buzgalma és eredménydós működése által, mely fökép a szerencsétlen gályarabok közt tündöklött a legszebb világban. Eleinte csak csúfsággal és bántalmazásokkal fogadták a rabok Vinczét; de angyali jósága, leereszkedő nyájassága, páratlan alázatossága és kirnagyarázhatlan türelme által csakhamar megnyerte bizalmukat. Ápolta a betegeket, közbejárt a büntetésekre Ítéltek javára, és minden alkalommal különösen és legszeretettel- jesebben meg tudta mutatni, mennyi részvéttel van még a legszegényebb, a legelhagyatottabb rab iránt is. És ezen hő szereltének lángjaira fölolvadt a legkeményebb, a legdurvább szivek jege is. A dacz és vakmerőség meghajolt az alázatosság e csodája előtt, és sokan töredelmesen megvallák, hogy igazságos a büntetés, mely rájolcméretett bűntetteik miatt. „A rabok —■ úgy irt egykoron Vincze— a rabok, kikkel lakom, csak szelídség által nyerhetők meg. Ha sajnálkozom szenvedéseik fölött, ha nehéz bilincseiket illetem, és nleggyőzöm őket arról, hogy bánatos érzéssel nézem szerencsétlen állapotukat, akkor aztán hallgatnak szavaimra."

Igaz ugyan, hogy Vincze meg nem nyithatta e börtönök ajtait, össze nem törhette a rabok békóit, de mi több, sokakat megszabadított a bűnnek kötelékeitől és meghozta nekik az Isten fiainak szabadságát, boldogságát.

Párisban Gondi tábornok segélyével egy nagy házat bérlett ki és változtatott át börtönné a legelhagyatottabb foglyok számára, kik azelőtt földalatti nedves, egészségtelen, büzliödt vermekben sínylődtek; és az egész főváros a legnagyobb bámulatra ragadtatott el, midőn egy nap Vincze egy nagy rabsereg élén vonult számos utczán keresztül az uj lakba. A szerencsétlenek, kik őt hallgatag és békésen követték, olyanok voltak, mint a bárányok, melyek ismert jó pásztorukat követik a merre csak megy. És naponta [köztök volt Vincze az uj lakban, tanította, ápolta, vigasztalta őket és osztogatta nekik a szentséget. A dög' 103