Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Vincze üdvös működése
101 A bíró egykoron igen korán kelt és elment a városba dolgai után. Sietségében szekrényét be nem zárta. Vincze épen roszul érezte magát, fekve maradt és várt az orvosságra, mely # után elküldött volt már. A gyógyszeres fiú, ki meghozta Vinczé- nek a várt orvosságot, meglátta a szekrényben, melyben üvegpoharat keresett, az említett pénzt, és anélkül, hogy egy szót szólt volna, az egész összeget zsebébe dugta. A biró hazajötte után azonnal észrevette, hogy pénze eloroztatott. Kérdezte Vinczét, de ez meg nem tudta neki mondani, ki vitte azt el. A biró erre elkezdő Vinczét szidni, gyalázni és végre a szállásból el is űzte és minden ismerősei előtt nyiltan kimondotta, hogy Vincze lopta el pénzét. Vincze ártatlanságának érzetében föl nem háborodott és nem is védelmezte magát szerfelett, hanem megelégedett azzal, hogy azt felelte az ellene emelt vádakra: „Isten előtt tudva van az igazság.11 De miképen végződött ezen kellemetlen eset? A jó Isten megengedő, hogy e gyógyszerész, ki e lopást elkövette, néhány év múlva más büntette miatt elfogatott. Fogságában lelkiismeretének furdalásaira magához hivatta az általa moglopott soréi bírót és vallomást tett neki, miszerint ő orozta el pénzét. A bíró azonnal irt Vinczének és kérve kérte, hogy ne nehezteljen rá, és szíveskedjék őt bocsánatáról irásilag biztossá tenni, vagy ha ezt nem akarná tenni, elmegy ő Párisba és térdenállva fog előtte bocsánatért esdekelni. Ekkor történt, hogy gyóntatóatyja tanácsára elvonult Vincze a fővárosból és lelkipásztora lett egy kisded falusi nyájnak Páris szomszédságában. A szó teljes értelmében teljesítette most Vincze a jó lelki pásztor minden kötelességét, fá- radhatlan lévén nyája tanításában, a szentségek kiszolgáltatásában, a betegek látogatásában, a szomorúak vigasztalásában sat. De nem maradhatott sokáig a jó pászlor kisded nyája körében, melynek templomát újból fölépité és diszesen kiékesité. Gyóntatóatyja szavára visszatért ismét a fővárosba mint nevelő Gondi tábornok házába. A házi asszony e szavakkal adta át gyermekeit Vinczének: „Azt kívánnám, hogy ezekből, kikkel az ur megajándékozott, inkább szentek semmint nagy urak váljanak.“ Szép és keresztény anyához méltó szavak. Vincze most is teljes odaen- gedéssel élt hivatalának és azonfelül sok helyeken még missiókat is tartott, mire a következő eset bírta őt. Egykoron tudnillik egy
