A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában

ezred 2 százada, fél góppuskás század, Új-szönynél a győri 19. gyalogezred egy zászlóalja egy géppuskás századdal, valamint a 3/37. üteg.”

A támadás előzményei:

A támadás terve majdnem egyöntetű ellenzéssel találkozott már az első pillanattól kezdve a komáromi vörös csapatoknál szolgálatot teljesítő tisztek részéről is. Állásfoglalásukat főleg katonai szaktudásuk szabta meg, mely a régi monarchista hadsereg hadműveleti elveinek megfelelően nem ismerte el és nem számolt mozgató erőként a forradalmi lelkesedéssel, mely tényezőnek a terv elképzelés szerinti végrehajtásánál döntő szerepe volt. A katonák azonban tisztjeik állásfoglalását nem szaktudásuk által irányított véleménynek fogták fel, hanem gyávaságnak tartották és nem engedték magukat befolyásolni. A katonák nem bíztak tisztjeikben és bennük nem a parancsnokot, hanem a gyűlölt rendszer maradványait látták.

Amikor az átkelés meghiúsulása után a vizsgálat a Hadügyi Népbiztosság rendeletére megindult, a többek között Pákász Imre telefonista vöröskatona jegyzőkönyvi kihallgatásakor azt vallotta, hogy jelen volt, amikor az akcióra vonatkozólag Kovács András huszár telefonon tárgyalt Kun Bélával. A beszélgetés szavaiból világosan kivehető volt, hogy a népbiztos a legerélyesebben megtiltotta a támadás végrehajtását. Amikor aztán Kovács jelentette azt, hogy a támadás már megkezdődött és azt leállítani nem lehet, hallotta, hogy Kun Béla akasztófával fenyege- tődzött. A lefolyt beszélgetés után Kovács szidta Kun Bélát. Kovács a felvett jegyzőkönyvben említi azt is, hogy tudomása volt arról, hogy Achácz védőszakasz- és állomásparancsnok előzőén már beszélt Kun Bélával, aki egyebek között azért is tiltotta a tervezett vállalkozást, mert attól tartott, hogy ennek sikertelensége esetén a csehek ellen- támadásba fognak átmenni.

Jellemző, hogy a készülő támadásról Győrtől Tata—Tóvárosig a társadalom minden rétege — így természetesen az ellenforradalmi beállítottságú réteg is — tudott. Nehezen tételezhető fel ezek után, hogy a burzsoá cseh hadvezetőség ne szerzett volna tudomást a tervről. Az események azt bizonyítják, hogy a csehek időben megtették a támadás elhárításához a szükséges ellen intézkedéseket.

A Komárom elleni támadás előkészületei már előrehaladott állapotban voltak, amikor április 30-án a 4. hadosztály parancsnokság a komáromi állomásparancsnokságnak a következő parancsot adta ki:

„Kun Béla hadügyi népbiztos megparancsolta, hogy az újszönyi támadás minden körülmények között megakadályozandó. Nem igaz, amit egyesek állítanak, hogy azt a Népbiztosság megengedte volna. A Népbiztosság álláspontja az, hogy az Újszönyi Direktóriummal közölve legyen. Igyekezzék ezen akciót minden körülmények között megakadályozni és Kun Béla parancsát teljesíteni.”

79