A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
még a sportpályán okozott sok örömet az esztergomi dolgozóknak, a burzsoa intervenciós orvtámadás idején fegyvert ragadt, s életét áldozta a Tanácsköztársaságért. A példás lelkesedéssel harcoló Porga Aladár emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg azETK választmánya, és a gyászoló családhoz részvétiratot intéztek. Május elsejét, a proletariátus nemzetközi ünnepét Esztergomban a tanácshatalomhoz való ragaszkodás, szeretet és harcos kiállás jegyében ünnepelték meg. Idős esztergomi munkásemberek visszaemlékezése szerint soha azelőtt nem láttak annyi népet az esztergomi utcákon, mint a proletár május ünnepén. A helyi lap még napok múlva is „a májusi szép napról” írt. Az Esztergomi Népszava cikke nyomán szinte magunk előtt látjuk a szabad, vidám, de fegyelmezett sokaságot, kipirult gyermekarcokat. A megváltozott életbe az esztergomi ifjúmunkások is tevékenyen bekapcsolódtak. A dolgozó ifjúság helyzetével a Kommunisták Magyarországi Pártja már 1918 végén behatóan foglalkozott. 1919. márc. 21-én a Tanácsköztársaság szabaddá tette a tanonc- ifjakat. A munkáshatalom a tanoncoktatásra a legnagyobb gondot fordította. A közoktatásügyi népbiztosság első tanoncvédő rendelete napok alatt megszületett, s ez már egymagában is alapvető változást hozott a tanoncok életéhen. Az esztergomi iparostanonc iskolában megalakult az ifjúsági szakszervezet. A szakszervezetbe csaknem minden tanuló belépett és a város munkásmozgalmában eredményesen részt vettek. „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok — írta Lékai János kommunista ifjúsági vezető. — Ledobtuk magunkról a burzsoázia láncait, s most már bátran, merészen mehetünk a felszabadulás útján. . . .” A tanoncvédő rendelet az ipari tanulókat a legmesszebbmenően védelmezte. Az elnyomott, napi 12 órát dolgozó inas, heti munkaidejét 36 órában, majd 48 órában szabták meg, melybe az elméleti oktatás is beleszámított. Bevezették a fizetett szabadságot, valóra váltották az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elvét. A mester a tanulót házi munkára nem foghatta. Azokat, akik bántalmazták a tanoncot, súlyosan büntették. A Budapesti Forradalmi Törvényszék több mint száz iparos ellen emelt a tanonctörvény megsértése miatt vádat. Pénzbüntetéssel, súlyos esetben pedig szabadságvesztéssel sújtották a törvénysértő, embertelen mestereket. Gondoskodtak tanonc- és ifjúmunkásotthonok felállításáról. Az esztergomi munkástanácsnál megkezdődött az iparos és kereskedő tanoncok szerződtetése, ahol már kötelezték az iparosokat, hogy tanoncaikat azonnal írassák be az iskolába, és jelentsék be a Munkás Biztosító Pénztárnál. A VII. Munkaügyi alosztály hatáskörébe tartozott: ,,. . . Ellenőrzése a tanoncügynek, felügyelete annak, hogy a tanoncok szakszerű 71
