A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában

Tanulságul húzzuk alá e sorokat a Népszava idézett cikke fölé tördelt jelmondattal :

„A proletariátus ne felejtse el: hogy minden hatalom, amely nem az ő kezében nyugszik, ellene fordíttatik.”

A mártírok, bebörtönzöttek, megkínzottak szenvedése, halála nem volt hiábavaló. A munkásosztály átmenetileg vereséget szenvedett ugyan, de legyőzni nem lehetett és nem is lehet soha többé.

Hiába ócsárolta a Tanácsköztársaságot a burzsoázia, — Waldvogel alezredes úr, aki visszatérése után városparancsnok lett, hiába köttette ki még utcára is azokat, akik valami jelét adták a kommün iránti tiszteletüknek, akik a legkisebb mértékben is elégedetlenséget mutattak az úri rendszerrel szemben, a Tanácsköztársaság emlékét nem lehetett többé kitörölni a szívekből.

Rideg, fakósárga ívekre bukkantunk egyszer az alispániiratokközött. Olvassuk a legtöbb laposat: detektívcsoport jelentése a tatabányai és dorogi bányászok hangulatáról. Kelt: Budapest, 1919. november 18-án.

Miután a nyomozók beszámolnak róla, hogy szervezték be embereiket, hogyan próbáltak közelebb -hatolni a győri és tatabányakörnyéki munkásokhoz, — sikertelenül, rátérnek Tatabánya és Dorog környékén szerzett tapasztalataikra:

„Tatabányán és környékén megállapítottuk, hogy a munkásság háromnegyed része szabotál, amerikázik és még mindég a kommun után vágyik, dacára annak, hogy a megélhetés annyira lett könnyítve és biztosítva, hogy egy kiló zsírt, vagy szalonna kilóját 4 koronáért, 1 kiló burgonyát 10 fillérért, 1 kg nullás lisztért 80 fillért kenyérlisztet pedig 60 fillérért kilogrammonként, kapnak . . .

Megállapítottuk továbbá, hogy a 6000 szénbányász ilyen kedvezmények mellett napi 250—260 szenet termel, holott ezelőtt jóval kevesebb bányász 6—7000 vaggon szenet volt képes naponta termelni. Hogy a munkásság a letűnt s volt kommunista rendszert fájlalja, bizonyítja azon körülmény, hogy f. év november hó 2-án, amikor a Keresztény szo- szocialista pártból kiküldött Schmied nevű szónok az akkori összegyűlésen azzal kezdte meg beszédét, hogy keresztény testvéreim Schmied szónokot a testvér szó miatt lehurrogták, azt követelték, hogy „elvtárs” szót használjon, S miután ezt a szónok nem teljesítette, a gyűlésről Kun Béla és a kommunizmus éltetésével eltávoztak. Hogy a munkásság ezen szemtelen és rendbontó magaviseletükkel annyira mentek, arra vezethető vissza, hogy a Szovjet alatt az akkori társadalmi rend felállításában tevékeny részt vett munkásokat az ügyészség szabadon engedte, akiket a kommün bukása után, mint veszedelmes kommunistákat összeszedtek, s azok most bányatelepen a mellüket verve azzal agitálnak a többi munkásság között, hogy úgy-e az anyátok istenit, nem mertek velünk semmit sem tenni. Megállapítottuk, hogy f. hó első napjaiban egy autó jelent meg a bányatelepen, amelyik állítólag Budapestről érkezett, s az autóból előttünk ismeretlen egyének röpcédulákat szórtak széjjel, amelyeken az állott, bányászok vigyázzatok, mert báránybőrbe bújt farkas akar közi32