A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában

hiszen, a megszállás folytán általában összezsugorodott a felvásárló terület s amint jelentik, „a kis gazdák csak igen magas árak mellett hajlandók lovaiktól megválni.”

A bonyolult beszerzési körülményeket tárja fel a Népjóléti Népbiztossághoz május 13-án intézett felirat:

„A helyzet az élelmezés körül napról-napra rosszabbodik s mindennemű élelmicikknek s különösen vágómarháknak beszerzése fokozott nehézséggel jár. A húst ezidőszerint kilogrammonként 32 koronájával árusítják a fogyasztó közönség részére, de... dacára többféle kalkulationk- nak, ... a húst még ezen az áron sem lehet tetemes ráfizetés veszélye nélkül árusítani. . . Viszont. . . magasabb összegben nem szabhatjuk meg a hús árát, nehogy a hús-árak újabbi emelése. . . hozzá nem fér- hetővé tegye a proletár osztály számára.” Vágómarhák beszerzéséhez 50 000 korona hozzájárulást kér a VB. (1414/1919)

Az árubeszerzési ügyosztály az „Engels”-féle (volt „Három szere- csen”) vendéglő istállójában helyezi el a közellátás céljára felvásárolt állatokat. Egyszer 6 db, majd 16 db és a még utánuk beszállítandó szarvasmarhák takarmányozása érdekében ír át a gazdasági hivatalnak (305/1919, 367/1919). Ugyanakkor jelzik, hogy hamarosan nagyobb marha- állományt fognak beszerezni a város ellátására.

A liszt- és cukorellátás semmivel sem volt könnyebb a húsbeszerzésnél. Erélyes intézkedésekre, tervszerűségre utalnak az erről szóló iratok. (1352/1919,2156/1919; 2192/1919) Havonta kétszer szigorúan ellenőrizték a vámőrlő malmokat. (636/1919) A pászkaliszt igénylők kimutatására ezt írják: „Minden elvtárs egyenlő lisztellátásban részesülvén, külön utalás nincs.” (111/1919.)

„Minden külön utalványozást szüntessen be -— utasítja a VB a közélelmezési bizottság központi ügyosztályát április 18-án. Cukorból csakis orvosi receptre, amelyen fel van tüntetve, hogy a beteg részére cukor szükséges, adható ki a Szövetkezet által legfeljebb 1/4 kg. Lisztből (fehér) ugyancsak a liszt szükségletét feltüntető orvosi receptre adható ki legfeljebb 1 kg.” (858/1919)

Említsük meg a 343/1919 és 352/1919 K. é. sz. igazolványokat, melyeket az 1940. évi alispáni iratok közé keveredett tizenkilences akták között találtak meg az állami levéltár dolgozói. Ezekben az áll, hogy április végén, május elején 650, illetve 200 métermázsa lisztet szállítottak erős vörös őr kísérettel a városnak — Budapestről.

Egész speciális helyzet alakult ki a borkérdésben. Feltűnően sok utalvány, határozat, engedély, kimutatás stb. maradt meg erről. A megye minden részéből ostromolták a megyei munkástanácsot borkiutalásért. Ebben is következetes volt a VB. Elsősorban a bányászok, aratómunkások, kórházi betegek, különböző nehéz munkát végző dolgozók részesültek kiutalásban. (26/1919)

Furcsa utasítást (tartalmaz azonban a 26/1919 sz. iratok közt található akta: „Papi pincékben levő értékes borokhoz. . . ne nyúljanak, mert ezen borok valutaérdek megvédése szempontjából külföldre fognak

21