A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Zolnai László: Az esztergomi múzeum és a helyi sajtó 19-es dokumentumaiból
Június másodikán már messze űzik proletár testvéreink a szánalmas cseh-szlo- vák hordákat. Párkányban átalakul az élet s úgy ott, mint itt ismét nyugalom lett a három napos harc után. Egy prágai levét Érdekes és a cseh viszonyokra felette jellemző levél jutott az esztergomi direktórium kezéhez. A levél Prágában kelt az utóbbi napokban, cseh nyelven írták s az. írást az egyik cseh katonai irodában találták. A levél részletesen elmondja, hogy Masaryk kormánya inog, csak napok kérdése, hogy megbukik, mert egyre erősödik a forradalmi szellem, nem csak Prágában, hanem az egész volt Csehországban, nem számítva ide az északi részeket (Deutsch— —Böhmen) és Észak-Magyarország megszállott területeit, ahol a csehek elkészültek arra, hogy minden órában kiverhetik őket. * II. évfolyam. 128. szám Kedd, 1919. június 4. 3. lap ESZTERGOMI NÉPSZAVA Hírek A proletárhösök temetése Vasárnap délután helyezték örök nyugalomra katonai dísszel a pénteki harcokban hősi halált szenvedett Németh Jenő és Rónai Gyula katona elvtársak holt tetemét a belvárosi temetőben. Németh Jenő sírjánál Schupp Gábor elvtárs párttitkár, Rónai Gyula sírjánál pedig Kralovszky Géza elvtárs, direktóriumi tag mondott magasan szárnyaló beszédet. A szónokok megható szavakban méltatták az áldozatok, a cseh orgyilkosok szomorú áldozatainak érdemeit. A gyászszertartás közönsége sajgó szívvel, mélységes fájdalommal búcsúzott a hősi halált halt Németh és Rónai elvtársak földi maradványaitól. A hős fiú elhunytához Dajcs Kálmán fia László hősi halála felett hozzá érkezett részvétnyilatkozatokat hálásan köszöni. * H. évfolyam 129. szám Csütörtök, 1919. június 5. 2. lap ESZTERGOMI NÉPSZAVA Hírek Halottaihk Ez _a hét a temetések hete. Üde rózsákat tépett le az orgyilkos kéz az élet fájáról. Üde virágok hullottak a porba és átgázolt az életért izzó törékeny testükön irgalmatlan taposással a tébolyult harag szöges csizmája. Az életük kioltódott, gyermekny i kis életek buktak vérlázító kínok között az örök sötétségbe. Szemünkből kibuggyant a tehetetlen könny, szánk megvonaglott a felsíró fájdalomtól, kezünk ökölbe szorult a kínzó haragtól, amikor odasimult tekintetünk a néma arcokra, amik mögött már nem lakik semmi abból a sok rettenetesből és nagyszerűből, amit ezek az elcsendesült hősök végigéltek és végigszenvedtek. Az arcok sírién nyugodtak. Az erő, akarat, lelkesedés eliramlott a mozdulatlan testekből. De maradtak itt még erősek, akarók és lelkesedők. A gazság nem fog megtorlatlanul maradni, a hazaszeretet nagyszerű lendületét, a kötelességteljesítést nem engedjük többé bestiális kezektől, veszett gyalázatosságokkal fizetni. 146
