A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Zolnai László: Az esztergomi múzeum és a helyi sajtó 19-es dokumentumaiból

orosz elvtársakkal, Brockij, Kupfer, Szojbelman, Grisman, Zinojek és Lova vörös- katonákkal a hídhoz siettek s a hídon előrenyomuló cseh-szlovák csapatokat visszavonulásra kényszerítették.

A rend a munkás- és katonatanács gyors intézkedése folytán azonnal helyreállt. A szervezett munkásság, az öntudatos proletariátus azonnal fegyverbe lépett. A direktórium pedig a lakosság és a város közbiztonságának helyreállítása érdekében erélyes intézkedéseket léptetett életbe.

Nyugodjék meg mindenki: a hitvány árulás el fogja venni méltó jutalmát. Egy beszámíthatatlan ember vakmerő lépése nem fogja elhomályosítani azokat az erkölcsi erőket, amelyeket a szocializmus képvisel. A tébolyult és hatalmi őrjöngésbe esett áruló és elvetemedett cimborái méltó megvetésben és undorban fognak részesülni az ellenség részéről is. A direktórium intézkedett, hogy a helyőrség megerősítésére Győrből csapatokat irányítsanak Esztergomba, amelyek a legrövidebb időn belül megérkeznek, hogy biztosítsák a Duna vonalát minden esetleges cseh támadással szemben.

*

II. évfolyam 117. szám 1919. Szerda május 21.

2. lap.

ESZTERGOMI NÉPSZAVA

A május 2 0-iki árulás bűntettese.

Adatok egy elvetemedett ember életéből.

Tartózunk vele olvasóinknak, hogy az áruló Szabó István igazi énjét megismertessük mindenkivel s világot vessünk arra a szerepre, amit Esztergomban magának mintegy kierőszakolt.

Ismeretes, hogy Szabó Esztergomban született s a háború kitörése előtt ablak- beverései és emberrettegtető kihágásai révén réme volt a városnak. Tettei sokat foglalkoztatták a járásbíróságot, sőt a komáromi törvényszéket is. így felemlíthetjük, hogy lopás miatt két ízben, jogtalan elsajátítás miatt egy ízben, volt büntetve s ingatlanvagyon rongálás miatt egy évi fogságra ítéltetett. A háború alatt 1914. őszén történt, hogy mint káplár, unokabátyjával összeveszvén, azt dulakodás közben leszúrta. Olvasóink bizonyára emlékeznek reá, hogy a szerencsétlen ember ennek a gyilkosságnak áldozata lett s Esztergomban temették el. Akkor Szabót a komáromi hadosztálybíróság vonta tettéért felelőségre s két évi fegyházzal súly- totta. A büntetés kitöltését elhalasztották a háború befejeztéig s Szabót a frontra küldték, ahol rövidesen fogságba került. (Vannak akik azt állítják, hogy önként adta meg magát az oroszoknak.)

Fogságban úgylátszik megismerkedett a magyar kommunista mozgalom későbbi vezéreivel s a kommunista eszmék törhetetlen hívének mutatta magát, hogy így érvényesülhessen. A viselt dolgaival és korábbi életével nem ismerős vezérek előtt sikerült is magát meggyőződött, elszánt és tettrekész kommunistának feltüntetni. Majd módját ejtette, hogy agitátori kurzusra küldjék, amelynek elvégzése után, később, állítása szerint Szamarában városparancsnok lett.

Orosz fogságából hazaszabadulván, ilyen előzmények utón tűnt fel Esztergomban a múlt év őszén.

Az első forradalom kitörése után Unger Hugónak jutott az a szerencsétlen gondolat az eszébe, hogy Szabót és hírhedt társait az úgynevezett „Városőrök” közé felvegye, ekként akarván elérni, hogy az a notórius társasága a város közrendjét ne veszélyeztesse. Jó napidíj mellett szolgáltak azután. így éledtek újra Szabó hatalmi vágyai. A második forradalom kitörése idején azonnal felrohant Budapestre s bár itt az itteni munkástanácsban semmiféle szerepet nem vitt, sikerült magát mint feltétlenül megbízható kommunistát a vezető körök jóindulatába befúrni.

Egymást érték ezután a manőverei, amelyek mind azt célozták, hogy minden tényleges hatalmat magához kaparintson s mindenkit, aki mértéktelen hatalmi vágyának és erőszakosságainak útjában állt, bármi eszközzel lehetetlenné tegyen.

140