A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Zolnai László: Az esztergomi múzeum és a helyi sajtó 19-es dokumentumaiból
AZ ESZTERGOMI MÚZEUM ÉS A HELYI SAJTÓ 19-ES DOKUMENTUMAIBÓL ZOIJÍAY LÁSZLÓ Az esztergomi városi Balassi Bálint Könyvtár s a Balassi Bálint Múzeum a Tanácsköztársaság tárgyi emlékanyagának aránylag szokatlanul gazdag sorát őrizte meg. Ez az anyag oly jelentős volt, hogy noha tudományos feltárását nem végezhettük el, bemutatására már 1954-ben sor kerülhetett. A Tanácsköztársaság 35. évfordulója alkalmával előbb Esztergomban majd Dorogon s végül Tatabányán ebből az anyagból rendeztük meg 19-es emlékkiállításainkat, s ezekről mind az országos sajtó, mind pedig a komá- rommegyei újságok megemlékeztek. A 19-es esztergom—komáromi események tudatosítása, a párkányi, illetve a komáromi csata kérdéseinek felvetése új és új tárgyi emlékeket hozott s az egykori veteránok vallomásainak, dokumentumainak egész sorával tette gazdagabbá ismereteinket. Szakértő kutatók nyúltak az esztergom—komáromi 19-es események polgári és katonai, szociális és kulturális kérdéseinek vizsgálatához. E kutatások foglalata évkönyvünk, amelynek egyik másik tanulmánya az országos történet kutatója számára is forrásértékű. Kötetünk tanulmányaiból világlik ki: a komáromi és az esztergom—párkányi 19-es ellenállás mily nagy mértékben befolyásolta a Magyar Vöröshadsereg felvidéki hadjáratát. E két, epizódnak tűnő, önkéntes hadivállalkozás felől csak most derült ki: közvetve, a szembenálló intervenciós erők lekötése által, döntően hozzájárult a salgótarjáni csata sikeréhez. Az újabb kutatás arra is fényt derített: az esztergomi klérus, elsősorban Csernoch érsek, mily körültekintően szabotálta a Tanácsköztársaság minden intézkedését. Nem került sor e kötetben azoknak a retorzióknak ismertetésére, amellyel 1920-tól a Horthy rendszer osztálybírósága lesújtott a 19-es esztergomi kommunistákra. Az esztergomi Balassi Bálint Múzeum birtokában van az a hetvennél több oldalra terjedő vádlevél, amely a 19-es esztergomi kommunista vezetők ellen koholt vádakat tartalmazza. Látnivaló, hogy az ellenforradalmi osztálybíróság nem a Hazáját, 1919-ben fegyverrel védő vöröskatonákkal, hanem a Szabó István-féle árulókkal azonosítja magát: egyik legfőbb vádpont az, hogy az esztergomi direktórium hozzájárult a hazaáruló Szabó István kézrekerült cinkosainak kivégzéséhez. Ezt közönséges gyilkosságnak minősíti a burzsoá reakció bírósága, csak137
