A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

segített és tanított. Voltak lelkes, tehetséges fiatal értelmiségiek is. És ezekből közösen alakult egy csoport, amelynek tagjai aktívan resztvettek a háborúellenes harcban és megalakulása után csatlakoztak a kommunista párthoz. Természetesen a fiatal értelmiség ezen a területen is még magában hordozta ellentmondásait és korlátáit. És mégis, áldozat- készségben és lelkesedésben, határozott állásfoglalásban nem volt hiány . . Kernstok ízes, markáns egyéniség volt, aki az eleven, buzgó élettel szoros kapcsolatban állott, ö maga gyűlölte és gúnyolta a polgári fülledt és vérszegény esztetizálást.”

Korvin Ottó is megemlékezik börtönnaplójában, néhány nappal kivégzése előtt Kernstokról. A következő bejegyzés 1919. december 16-i keletű: „Köszönöm Rembrandtnak, hogy élt, . . . Rodinnek, hogy minden szobra felsorakozik most előttem, és Kernstok Károlynak is sokat köszönök.”

Derkovits Gyula özvegye, „Viki”, a szabadiskola egykori fiatal modellje kérésemre megírta, hogyan vélekedett a legnagyobb magyar proletárművész, Derkovits Kernstokról, aki — Pogány Ö. Gábor szavai szerint — „Derkovits egyetlen kimutatható tanítómestere volt,” Derkovits élettársának sorai szerint „Derkovits Kernstokot nagyon kulturált művésznek tartotta. Mint növendék, szívesen vette Kernstok korrigálását. Ebben különben Gyulának ritkán volt része, mert sokat betegeskedett, és így gyakran hiányzott az órákról. Derkovits tehetséges, de hűvös festőművésznek tartotta mesterét, Kernstokot. Derkovits 1919 nyarán Nyergesújfalun állandóan beteg volt a tüdejével. Sokat tartózkodott a szobájában, betegágyában is rajzolgatott. Kernstok naponta meglátogatta Gyulát és hosszasan nézegette a Derkovits által készített rajzokat. Nagy tehetségnek tartotta Gyulát és vigyázott rá”.

Kernstok egykori tanítványai ma is hűségesen őrzik az 1919-es nyergesi kolónia és mesterük emlékét. Novotny Emil Róbert levelében arról vall, hogy „amikor ma, 60 éves korában visszaemlékezik Kernstok- ra, ez nagy örömet okoz számára.” Egy érdekes kis történetet is felemlít Novotny. Egy holdas éjszakán, a kommün napjaiban, Kernstok nagy előadást tartott Quittner Károlynak és Novotnynak Buddháról, akiről nagy bámulattal beszélt. Érdeklődésének széles skálájára jellemző, hogy a buddhista filozófiát is alaposan ismerte.

Gosztonyi Mária keramikus és festőművész, aki Kernstok egyik legkedveltebb növendéke volt, így pillant vissza volt tanítómesterére Bárdibükkön, 1959. február 25-én írott levelében: „Kernstok Károly a legragyogóbb egyéniség volt, akit valaha ismertem. A legmagasabb kultúrával rendelkezett. Mindenben haladó irányú, mélyen szociális gondolkodású, társaságban rendkívül mulattató, szellemes „causeur” volt. Imádattal rajongtuk körül mi fiatalok, ideálunk volt. Nemcsak mesterünk, de apostolunk is volt, apostola minden szépnek, fennköltnek, felfelé törő nemes eszmének. így maradt meg emlékünkben. A nyergesi nyári iskolát is mesterünk rendkívüli lényének atmoszférája tette felejthetetlenné.” Gosztonyi Mária a továbbiakban Derkovitsról is megemlé132