A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

1919 áprilisában Esztergom vármegye ügyeinek intézésére központi direktórium alakult. Az „Esztergom és Vidéke” c. hetilap 1919. április 20-i számának közlése szerint a szerv egyik póttagja Kernstok Károly lett.

A nyergesújfalusi szabadiskolát felkereste Szamuely Tibor népbiztos is. Erről Derkovitsné ugyancsak beszél „Mi ketten” c. memoárjellegű könyvében: „Az asztalnál egy vendég elvtárs ült, akit eddig csak hírből, az újságból ismertem. Szamuely Tibor népbiztos volt. Közvetlen, egyszerű ember. Gyula félreülve halkan fütyürészett. Kezében egy hatalmas palettát tartott, s úgy nézegette, dédelgette, mint szerelmesét a férfi. Ujjahegyével gyengéden végigsimogatta: — Hallgasd csak — és meg- koppantotta. — Ugye, milyen szép hangot ád? Körtefa, — mondta és felém nyújtotta. —- Úgy nézd meg, hogy ezt a palettát a Magyar Tanács- köztársaságtól kaptam, — és Szamuely felé nézett.”

Szamuely első látogatásakor ígéretet tett, hogy többször felkeresi a szabadiskolát. „El is jött több ízben, és mindig késő estig velünk maradt. Szűkszavú ember volt, de fellelkesedett, ha forradalmi indulókat énekeltünk, s szerette a népdalokat is. Különösen szerette az „Ellopták a szívemet, jól érzem” kezdetű dalt és a kurucnótát, a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás”-t. . . A dalolást mindig Derkó kezdte.”

Derkovitsné visszaemlékezéseit bizonyos mértékben módosítja Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán, aki e sorok írójához küldött, 1958. szept. 22-én kelt levelében ezt mondja: „Derkovitsné túloz az emlékirataiban. Tibor sosem említette, hogy palettát ajándékozott Derkovitsnak.”

A szabadiskola dolgos és fegyelmezett életrendjéről Derkovitsné így számol be: „A kolónia kollektívában élt. A tagok a festés, rajzolás mellett háztáji gazdálkodást is folytattak. Megvolt a napi munkabeosztásuk: kora reggel kapálás, gyomlálás, utána 7-től 8-ig reggelizés, 8-tól 11-ig festés, 11-től 1-ig fürdés a Dunában, 1-től 2-ig ebéd, 2-től 4-ig pihenés vagy fürdés, 4-től 7-ig festés, utána kerti munka, 8-kor vacsora.” Derko- vits — tüdőbaja miatt — gyakran hiányzott. Sokat feküdt, tejkúrán tartották társai. Együttesen ápolták őt. Napközben szobájában festett, estefelé jött le a kertbe. „Fárasztotta a szóbeszéd, de ha vitára került sor valamilyen művészeti vagy politikai kérdésről, abban szenvedélyesen vett részt. A növendékek közül legtöbbet Friedbauer Bélával és Szente Jánossal volt együtt, akikkel nagy vitákat folytatott különböző korok művészetéről és művészeiről. Gyula csodálatos szenvedéllyel, lelkesen tudott beszélni és ha védte igazát, szemei sötét tűzben égtek, sápadt arca kipirult.”

A 25 éves Derkovitsról fennmaradt Novotny E. Róbertnek egy ceruzarajza, amelynek reprodukciója a „Magyar Nemzet” 1959. febr. 15-i számában jelent meg. A betegeskedő fiatal festőnek sokat kellett pihennie, ilyenkor Ady verseit olvasgatta szobájában, főleg a „Ki látott engem?”, „Vér és arany” és az „Illés szekerén” c. köteteket. 1919 nyarán Nyergesen festette meg Derkovits egyik szép fiatalkori képét, a „Nagy fa alatt” c. vásznat. Kernstok is dolgozott ezidőtájt, a „Zivatar” c.

130