A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

mint Kernstok Károly, Pór Bertalan, Márffy, Tihanyi, Czigány, Berény, Fémes-Beck Vilmos. Ide néz be, ha Firenzéből hazalátogat, a szobrász Vedres Márk, szívesen látott vendég itt Kaffka Margit is.” (Bölöni Gy.) A „Három Holló”-ban, Ady Andrássy úti kedvelt kocsmájában is megfordult Kernstok, Ady kedvéért. Pór Bertalan, kiváló Kossuth-díjas festőnk jelen sorok írójához írott, 1956. jan. 30-án kelt levelében arról emlékezik meg, hogy az első világháborút megelőző években és a háború elején az Abbázia kávéház művészasztalánál gyakran ült együtt Ady Kernstokkal, valamint a polgári radikalizmus vezéregyéniségével, Jászi Oszkárral és a marxista szociológus Szabó Ervinnel. Az Adyt és Kern- stokot összefűző meleg barátság emlékét őrzi Ady „Sípja régi babonának” c. költeményének ajánlása: „Kernstok Károlynak, baráti szeretettel.” Ez a költemény egyike Ady leghatalmasabb magyarság-verseinek.

Földessy Gyula mutat rá „Ady minden titkai” c. könyvében, hogy Ady verses regényének („Margita élni akar”) egyik főszereplője, Ottokár, a festő, aki „mindnyájunk közt a leghívőbb, legszebb” —részben Kern- stokot mintázza.

Életteljes, markáns portrét rajzol Kernstokról Kassák Lajos, „Egy ember élete” c. kimagasló értékű önéletrajzi művének VII. kötetében: „Kernstok nagyszerű ember, politikailag a baloldalhoz tartozik. Szép, érdekes figura. Kicsit arisztokrata, kicsit cigány keveréknek látom, kicsit lompos magyarnak és kicsit francia bohémnek, igazi művésztípus és az élet dolgaiban legmesszebblátó ember festőtársai között. Amint itt áll előttem, s egyik kezével a ritkásan göndörödő szakállábán babrál, azt is mondhatnám, egy szelíd, de mégis makacs, elszánt tekintetű apostol képmása áll előttem... Jókedvben búcsúztunk el egymástól. Dolgos paraszti tenyere van, jóleső érzés ilyen tenyeret megszorítani, sok minden alkalommal visszaemlékezik rá az ember.”

1912-ben már Kernstok jól kellett hogy ismerje Szamuely Tibort, akiről — Szamuely özvegyének, Szilágyi Jolánnak közlése szerint — ebben az évben „érdekes portrét” festett, A kép eredetije elkallódott, de a festményről készült fotográfia Szilágyi Jolán birtokában megvan. Szilágyi Jolán szerint „feltehető, hogy 1912-ben Tibor már ismerte a Nyolcak többi tagját is.”

Kernstok egyéniségét, emberi és művészi arculatát rendkívül plasztikusan jellemzi Csorba Géza szobrászművész, 1959. márc. 26-i levelében: „Kernstok mindenkor tiszta meggyőződéssel szólott, festett és cselekedett. Kernstokot, az embert, a művésztől elválasztani nem lehet. Kernstok erejét, bátorságát, nemes voltát külső megjelenése is tükrözte. Oroszlán- jellegű ember volt. Derűs volt, bölcs, fölényes nyugalmú. A beszéd és társalgás művészének ismertem. Hiányos volna jellemzésem, ha megfeledkeznék arról a lenyűgöző hatásról, amelyet a nőkre gyakorolt. Kernstok szelleme magyar s francia volt együtt. A magyarokon kívül francia írók, gondolkodók hatottak rá. Ha származását emlegették, tiltakozott minden germán kapcsolat ellen. Gyűlölte a porosz szellemet, militariz- must, a német gőgöt, a „Drang nach Osten”-t. Ha akár hazánkat, akár

126