A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában
Bajót községben a néptanács a március 16-án tartott választáson megalakult, leszavazott 329 választó. A munkástanács megválasztása ebben a községben március 25-én történt. Ekkorra már erőteljesen levonhatták a következtetést a néptanács egyes tagjairól, mivel több mint felerészben újakat választottak. A március végi, április eleji tanácsválasztásokat több községben a hivatalos kiírást megelőzve tartották meg. Ekkor már a központi utasításra felvett jegyzőkönyvekben a tanácsok összetételét is feljegyezték, — bár csak néhány helyen történt ez meg. Minthogy szépszámú névsor áll rendelkezésünkre a tanácstagokról, külön tanulmányt igényel majd a listákon szereplők osztályhelyzetének felderítése. Néhány helyről csak a végrehajtóbizottság tagjainak nevét közölték a megyével. Az április elsején megválasztott dorogi tanács két részből áll: a munkástanácsnak 9, a paraszttanácsnak 10 tagja van, a végrehajtóbizottság 3 tagú. A zömében bányász lakosságú Kesztölc munkástanácsa 20 tagú, ebből 12 bányamunkás, 6 földműves, 1 földmunkás, 1 pedig a volt jegyző. Valamennyien szervezett dolgozók. A VB tagjai: 2 bányamunkás, 1 földmunkás és a jegyző. A nyergesujfalui jelentés szerint a helyi munkás- tanács 9 tagú. Összetétele: 1 vasmunkás, 2 kőfaragó, 4 földműves, 1 szabó és a jegyző. A csévi munkástanácsba 13 földműves került, — ebből öt 2—5 holdas, nyolc 6—13 holdas, továbbá 4 földnélküli, 2 munkás és 1 orosz fogoly, akinek ekkor már 2 holdja volt. Az epöli végrehajtóbizottság elnökévé a bírót, alelnökévé egy tanítót, tagjaivá 1 gazdát, 1 iparost és 1 zsellért választottak meg. Női tanácstaggal csak a kesztölci névsorban s a bajóti néptanács megválasztásáról szóló jelentésben találkozunk. Utóbbi azonban a március 25-i választásnál már nem került be. (Valószínűleg az ő férje volt az egyik tag, akit mindkét alkalommal beválasztottak.) Jegyezzük fel a két asszony nevét: Gasparek Jánosné a bajóti, Radovics Mihály Istvánná a kesztölci tanácstag. Külön kutatási terület, mennyire tartották szem előtt a választásoknál a parasztság rétegződését. Az általánosító „földműves’’meghatározás nem fedi fel, milyen volt a szegényparasztok aránya a tanácsokban, illetve mekkora a középparasztok képviselete. Az ügyintézésekkel kapcsolatos iratokban felbukkanó bizottsági névsorok úgy jelzik, hogy a parasztság aránya a nincstelen parasztok, illetve törpebirtokosok, tehát a szegényparasztok javára alakult. A csévi névsor viszont arra példa, hogy ott a módosabb gazdák kezébe jutott a vezetés. Helyes volt annak a szempontnak az érvényesülése, hogy a kemény időkben is teljes szívükkel a Tanácsköztársaság mellett kiálló, harcos szegényparasztok legyenek többségben a tanácsokban, mint a parasztság, helyesebben a dolgozó parasztság képviselői. Másrészt azonban a tanácsok tömegbázisát gyengítette, amikor a megbízható dolgozó parasztok sorát már az 5 holdasoknál lezárták. A tanácsválasztások hangulatára utalnak azok a sorok, melyeket a nagyon szűkszavú jegyzőkönyvek végéről sem hagynak el. Megemlí10
