Emlék-könyv az esztergomi főtemplom 1856-diki augustushó 31-dik napján (1856)

VI

foglaltuk, semmit nem óhajtottunk inkább, mint erőnk minden fölhasználásával folytatni a templom építését, melyet boldog emlékezetű eldődink annyi áldozattal kezdettek s folytattak. Elrendeltük tehát a munkák további és további folytatását, s hogy lelki kincsei is szaporodjanak, szerencsések voltunk ő szentségétől IX. Pius pápától templomunk számára több nevezetes kegyet kinyerni akkor, midőn 1854-ben ugyanazon szent atya meghívó szavát követve Romában voltunk. Ezeknek folytán fölemlítjük itt különösen szent Bálint és Modesztina vértanuk ereklyéit, s a Bakács-kápolnában ajtatoskodóknak Gyümölcsoltó-Boldogasszony napjára engedett búcsút. Haladt a munka Isten segítségével, s ime már fölszenteljük főtemplomunkat, hogy benne az irgalmasság Istene imádtassék, megdicsőült szentjei pedig, különösen a boldogságos szent Szűz Magyarország Nagyasszonya és szent Adalbert püspök és vértanú főmegyénk védszentje, tiszteltessenek.