Emlék-könyv az esztergomi főtemplom 1856-diki augustushó 31-dik napján (1856)

Történetiek - 8. Néhány emlékezetreméltó történet az Árpádház utolsó századából

27

mi vár alatt a Duna mellett érseki várost építhessen. Igen nevezetes esztendő ez Eszter- gom-vizivárosra nézve, mely ekkor kezdett építtetni. Ugyanezen érsek jobbágyairól is igen atyailag gondoskodott kinyervén a királytól, hogy az esztergomi érsek jobbágyai a vámfizetés terhe alól fölmentessenek. Hogy e jeles főpap többet nem tehetett, annak oka volt a tatárjárás.

A tatárok 1241-ben mint a sáskák el- boríták az országot. Eléjek mentek ugyan az ország egyházi és világi urai egyaránt: de a Sajó folyónál meggyőzettek. Ezen szerencsétlen ütközetben megöletett Mátyás érsek is, a tatárok által feje vétetvén.

Az érsek gyászos halála után 1242-ben már Esztergom városát is éré a végveszély. Ugyanis a tatárok, a Dunán át nem kelhetvén, bevárák az időt, mig a Duna befagyott, s a párkányi partokon hagyván több darab szép lovat s egyéb marhát, eltávozást színleltek. Az esztergomiak, mintsem gyanítván, átve- zeték a marhákat, s igy megmutaták a tatároknak, hogy már elég erős a jég. A tatárok átmennek, megrohanják a kőfal- és árkokkal erősített várost, azt földulják, ölvén, gyilkol-