100 éve született Dr. Bense Imre - Kolos füzetek

ÉDESAPÁMRA EMLÉKEZVE

Csodálatos apa-leány kapcsolat volt köztünk. Pici koromtól kezdve sokat voltunk együtt.

Később voltak hajnali beszélgetéseink. Édesapa nagyon korán, 5 óra körül kelt és kora reggel már olvasott, többnyire szakirodalmat. A kávét én vittem az ágyába. Ilyenkor beszélgettünk, és 65-70 évesen is ő hívta fel a figyelmemet az egyes érdekes szakcikkekre. Amikor már végzett orvos voltam a betegeket is gyakran megbeszéltük.

Engem 1 évvel később vettek fel az egyetemre. Édesapa akkor már Dorogon dolgozott. 1 éven keresztül együtt mentünk a munkahelyére, ahol én is munkát vállaltam. Ilyenkor útközben mindig szakmáról volt szó. Második, sikeres felvételimet neki köszönhetem. A felvételire az emberi csontváz nagy részét már latinul is tudtam, hála neki.

Rendkívül családszerető ember volt. Egy időben 8-9 rokonnal éltünk együtt, 4 generáció jelentette a családot. Sokáig ő volt az egyedüli kereső. Mindig mondta, mikor kérdezték: nincs túl sok öreg maga körül? - rendkívül szerencsés vagyok, hogy értékes emberek vesznek körül. Nagyon jó volt az idősekkel a kapcsolata. Dédapám 96 éves koráig élt és szemüveg nélkül olvasott. Minden reggel 6 órakor ott volt a Bazilikában.

Fantasztikus hivatásszerető és munkabírású ember volt. Napi 16 órát dolgozott. OTBA orvosnak jött ki a kórházból, ez azt jelentette, hogy nem ért véget délután 4-kor a nap, este és éjszaka is hívták.

Boldog volt annak idején, amikor megtudta, hogy én is orvos szeretnék lenni. Mi egy orvos dinasztia vagyunk, olyan értelemben, hogy édesapáék 7-en voltak

14