110 éve született Dr. Patonay János - Kolos füzetek
Kosztolányi Dezső A doktor bácsi Áldott aranyember. Világító, nyugodt szemei kékek. Komoly szigorral lép be a szobába, szemébe nézek, és csöppet se félek. Borzongva érzem biztos ujjait, ha kis, sovány bordáimon kopog. Ősz bajusza a fagytól zúzmarás, hideg kezén arany gyűrűsorok. Oly tiszta és oly jó. O ír medicinát, keserűt, édest, sárgát vagy lilát. Az ő kezéből hull a paplanomra nagynéha egy halvány, szelíd virág. Rá gondolok, ha szörnyű éjszakákon párnáimon oly egyedül sírok. Ö az egészség és a bizonyosság, titkok tudója és csupa titok. Gazdag, nyugodt. Nehéz bundája ott lóg, prémét szelíden prémezi homály. De elmegy innen és itthágy magamra, színházba tér, vagy csöndbe vacsorái... Ilyenkor látom otthon s páholyában, amint valami víg tréfán nevet. De kék szeme egyszerre elsötétül, rám gondol, mit csinál a kis beteg ? A béke ő, a part, a rév, az élet. Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan, míg ájuló álomba lengve árván, kis ágyamon, mint egy bús, barna bárkán, ködös habok közt ringatóztam 15
