100 éves a Vaszary Kolos Kórház (2002)
XII. évf. külön szám KÓR-LAP 7 ták, magukra gondozását és ma büszkén s önelégülten mondhatja protektora: naggyá, erőssé tettük, felneveltük őt. Hát itt a tanulság, mennyit tehet egy fáradhatatlan, buzgó, agilis, akadályoktól, kellemetlenségektől, rosszakarattól vissza nem riadó férfiú, megmozdíthatja az egész társadalmat, amelyben egy a másikat mindig vonzza maga után...üdvözöljük őszintén a közkórház eszméjének diadalra vivőjét: dr. Gönczy Béla kórházigazgatót, derék munkatársaival egyetemben." Arra a kérdésre, hogy Gönczy Béla hol szerezte meg azt a tapasztalatot, mellyel elkápráztatta és elismertette magát az esztergomi kollegái előtt: Szállási Árpád kutatásai derítettek fényt.: „A Réczey-féle jubileumi emlékkönyvet lapozva bukkant fel a neve 1912-ből, amit Réczey Imre professzor legjobb tanítványai írtak, tanárságának 20. évfordulójára. Ekkor vált világossá, hogy Gönczy Béla a Réczey professzor intézetében tanulhatott operálni, ahol Verebély, Hiittl Tivadar és Kuzmik Pál is, kik valamennyien sebészprofesszorok lettek. Az emlékkönyvből kitűnik, milyen sokra tartották Gönczy Bélát, ha ilyen jeles társaság kérte fel szerzőtársnak." Az I. világháború sebesültjeinek ellátásában oroszlánrészt vállalt a kórház igazgatója is. A proletárdiktatúra idején, neki volt köszönhető, hogy a kórház integritása nem sérült, a nővérek a helyükön maradhattak. 1921. Gönczy Béla számára meghatóan ünnepelt jubileumot jelentett. 25. éve került Esztergomba, és még 6 évet dolgozott a szegényházban is. A negyedszázados jubileum a feldíszített kápolnában szentmisével kezdődött, majd a műtőterembe vonult az ünneplő közönség, melyet dr. Antony Béla polgármester vezetett. Az üdvözlők sorát Vándor Ödön nyitotta meg. Salamon Vilma ezüstkoszorút nyújtott át Gönczynek, melynek levelein orvosok, nővérek, tisztviselők nevei voltak olvashatók. Galgócz András a kórház kapusa a személyzet nevében köszöntötte az igazgatót. Az ünnepelt meghatódva mondott köszönetét. Az Esztergom című lap az eseményről írt tudósítását így fejezte be: „kik ott voltunk, azzal a jóleső tudattal távoztunk a bensőséges ünnepről, hogy az igazi érdem megtalálja most is a nemes szívek háláját és tiszteletét. A lap külön tárcát szentelt is Gönczy Béla addigi életútjának. Megemlékeztek szüleiről Gönczy Leo honvédezredesről és édesanyjáról Rozet Kornéliáról. Orvossá válásáról és a Kolos kórház létrehozásában szerzett elévülhetetlen érdemeiről. Méltatták a kórház fejlesztésében és a háborúban a sebesültek ellátásában végzett munkáját. Ebből a cikkből tudjuk azt is, mit tett Gönczy Béla a proletárdiktatúra alatt. „Amikor a kommün helybeli faktorai a volt egészségügyi megbízottra /Seyler Emil / bízták a kórház forradalmasítását és hajsza indult meg az ő kibuktatására, erélyes fellépéssel kivédte az elrendelt vizsgálatot és hajszát s ezzel a kórházról is elhárította a fenyegető veszedelmet. A kommunizmus kitörése után azonnal parancsot kapott arra, hogy a kórház apácáit szakszervezeti ápolónőkkel cserélje ki. Ha e parancsot teljesíti, az egész kórház szétzüllik. A kórház apácáit...sikerült megtartania a betegek érdekében és a keresztény szellem védelmére."
