100 éve született Dr. Marczell István - Kolos füzetek

1962. október 3-án délelőtt léptem be először az Esztergomi Kórházba. Szőke bácsi a portás kísért az osztályra. A kapuval szembeni épület jobb oldalának földszintjén volt az urológiai ambulancia és az osztály, 4 kórteremmel, baloldalon pedig a röntgen és a sebészet helyezkedett el. Marczell főorvossal az élen az osztály valamennyi dolgozója várt. A főorvos mellett akkor, Béres dr. dolgozott, de megérkezésem után ő a gyermekosztályra ment át.

Az első benyomásaim nagyon jók voltak. A beteghordó fiúk ( Egzi Lajos és Igaz Jóska) már aznap elmondták: jó helyet választottam, mert a főnök soha nem kiabál.

Hosszú éveken keresztül Marczell főorvos úr minden tevékenységében részt vettem.

A főorvos úrban astheniás alkatú, de izmos ember ismertem meg. Édesapámmal volt egykorú, ezért mindig, is mint édesapámhoz, megfelelő alázattal és tisztelettel közelítettem meg. O, mint atya közeledett hozzám, szeretettel fogadott. Egyébként is családcentrikus ember volt. jó kapcsolatot tudtunk egymással kialakítani.

Pontosságra törekvő, rendszerető ember volt, ugyanakkor tudott humoros is lenni. Társasában, csakúgy mint munkahelyén szerették.

Minden évben a Valkó Jancsi pincéjében összejött az osztály és kötetlen, jó hangulatban erősítettük a közösségi szellemet.

Sokat operáltunk együtt. Hol én asszisztáltam neki, hol fordítva.

Amit operált, azt jól végezte. Nem emlékszem, hogy olyan műtétet végeztünk, ami miatt szégyenkeznünk kellett volna. Ha olyan beavatkozás vált szükségessé, ami a felszereltségünket, lehetőségeinket meghaladta, akkor a beteget Babies professzorhoz irányítottuk a Klinikára. Vele nagyon jó kapcsolatban volt Marczell főorvos.

Akkoriban még nem volt nővérhívó rendszer és az ő ötletére otthonról hoztam egy csengőt, azt szereltük fel nővérhívó jelzőként.

Nagyon szerette gyermekeit: Misit, Marit és Ecit. Mindhárman diplomások lettek.

Bizony apjuknak voltak anyagi gondjai, az ő és felesége pedagógusi fizetéséből nem nagyon lehetett költekezni. Fix kiadásai a családra meghaladták a hivatalos fizetését. Soha nem kért a betegektől előre honoráriumot, utólag viszont kénytelen volt elfogadni.

Dr. Havasi László:

15