Ápolónők Napja 2014. - Kolos füzetek

Kossuth Zsuzsanna életének első igazán nagy sorsfordulója házasságkötése Meszlényi Rudolffal, aki bátyja feltétlen híve, s akinek nővérét Meszlényi Terézt ugyanebben az esztendőben, 1841-ben Kossuth Lajos veszi feleségül. Boldog, kiegyensúlyozott szerelmi házasságban élnek. Három gyermekük születik, az első kettő kislány (Ilka és Giziké), a harmadik fiú. A kisfiú megszületését szörnyű tragédia előzi meg a családban, Kossuth Zsuzsanna elveszíti a férjét.

Mély gyászából a történelmi események rázzák fel, a hazaszeretete, a tettvágya, s az a szinte egész életútját meghatározó törekvése, hogy bátyjának segítőtársa legyen. Felismeri, hogy nincs elég ápolónő az országban, az egészségügyi ellátás katasztrofális, a kórházak felszereltsége nagyon hiányos, s kevés a számuk. A bátyja - kormányzóvá választása után két nappal - kinevezi őt a magyar honvéd csapatok országos főápolónőjévé.

A főápolónő valóban rengeteg „személyes tapasztalást” szerez, fáradhatatlanul - bár már ekkor tüdőbeteg, - járja az országot. 1849 nyarán 72 tábori kórház kezdi meg a működését munkája eredményeképpen. O maga is ápolja a sebesülteket, sőt lelki vigaszt is nyújt nekik. Gondoskodó figyelme még a betegek elhelyezésében is megnyilvánul. Odafigyel arra is, hogy az egy falubeliek lehetőleg ugyanabba a szobába kerüljenek. Nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolja. A sebesültek így emlékeztek Zsuzsannára: „Anyai gyengédséggel bánt velünk.” Három hónapig járja az országot, nemcsak ellenőrzi a kórházak működését, hanem újabb szükségkórházakat is létrehoz. A végsőkig kitart önként vállalt hivatása mellett. A szabadság- harc bukását megelőző hetekben is sok kórházban megfordul, mindenütt súlyos

sebesülteket lát, s ráadásul kolera is tizedeli a betegeket. A helyzet reménytelen4