Ápolónők Napja 2014. - Kolos füzetek

Mi történt 1950-ben a kórházi kápolnával?- Az apácák távozása után a kápolnát bezárták, később olyan határozott született, hogy hasznosítani kell, irodákat helyeztek el benne, egy része pedig raktárként üzemelt.

1956-ban a Sötét-kapui sortűz kapcsán a kórház az érdeklődés előterébe került. Hogyan emlékszik vissza erre az eseményre?- Vasárnap történt ügyeletes voltam, szóltam, hogy jöjjek a kötözőbe, mert valami baj van. Szaladt Csernohorszky dr. is, mert lövéseket hallottunk. Rengeteg sérült került a kórházba. Oravecz, Marcell, Csernohorszky, Kiss főorvosok mind dolgoztak. Operáltak a nagyműtőben, ellátták a kötözőben a sebesültek, a szülészeten Csernohorszky operált. Hívás nélkül jöttek az orvosok és a nővérek, még a rendelősök is, és mindenki segített.

Az első nap és az első éjjel az esztergomi sebesülteket láttuk el, ezután a környékről is hoztak sérülteket.

Hogyan alakult a későbbiekben, kórházunkban az ápolás helyzete?- 1957 januárjától hivatalosan is, státusz szerint én lettem a középkáderek vezetője, és 1977. január 1-ig láttam el ezt a feladatot.

Ez alatt az idő alatt számtalan orvosvezetövel dolgozott. Hogyan emlékszik vissza rájuk?- Major főorvos biztos fellépésű emberi egyéniség volt, rendkívül barátságos tudott lenni, Germer tanár úr, mint igazgató jól ellátta feladatát, de emberileg tartózkodóbb volt. Bárdy igazgató úr ismét barátságosabb egyéniség volt, sokszor kikérte a tanácsomat.

Lélek tanár úrral kellemes volt együtt dolgozni, mindig megvédte beosztottjait és engem is.

Azt kell, hogy mondjam, hogy minden igazgatóval jól kijöttem. Végeztem a munkámat és ezt elismerték.

Mennyire bánja ma, hogy 1950-ben hatalmi szóval Esztergomba rendelték?- Végül is örülök, hogy így alakult az életem, hogy Esztergomba kerülhettem. Ügy érzem Hódmezővásárhelyen és itt is a munkám alapján megbecsültek.

13