Ápolónők Napja 2014. - Kolos füzetek
szívvel, önzetlen szeretettel végezte nehéz, irgalmas munkáját, mindenkor fájdalmat enyhíteni, vigasztalni akart. Az önző világban önzetlenül dolgozott.” Az újjáépítés igen nehéz munkája mellett a gyógyítás változatlanul folyt a kórházban. A politika az áldozatos és szakmai elismerést jelentő munka ellenére a kórházba is belopakodott. 1948-ban leváltották a kórház igazgatóját Eggenhofer Bélát. Csak idő kérdése volt, hogy mikor távolítják el az Irgalmas nővéreket is a kórházból. 1950. május 15-én rendőrök és civilek vették körül a kórházat. Senkit sem engedtek se ki, se be. A délelőtt folyamán a nővéreknek össze kellett csomagolniuk. Csak azok maradhattak volna a helyükön, akik kilépnek a rendből. Senki sem élt a felkínált „lehetőséggel”. Délután megjött értük a teherautó. A zárdába vitték őket. Sok évtizeden keresztül önzetlenül, nagy odaadással ápolták a betegeket a Szatmári Irgalmas Nővérek. Köszönet helyett ilyen méltatlan körülmények között szüntették meg a munkájukat... „Az osztályharcfokozódott”. Szigorúan titkos M terveket kellett készíteni. „Apácák csakis igazolt hozzátartozóik látogatása céljából léphetnek a kórházba, kizárólag a látogatási idő alatt” -írták a Népjóléti Minisztériumból származó utasításban. 10
