Ápolónők Napja 2004.
8 Ápolónők Napja 2004. életüket tették fel a betegek ápolására, és igen szigorú körülmények között dolgoztak a Kolos kórházban. 1914. februárjában a Magyar Vöröskereszt Egyesület önkéntes ápolónői tanfolyamok megtartására hívta fel az országot. Az esztergomi szervezet, mely 1903. szeptember 1-jén alakult meg, gyorsan reagált a felhívásra. „Kérelem Esztergom Honleányaiból’ felhívásukban leírták, hogy a cél „egy netán kitörendő háború esetén az önként nemeslelkű ápolónők oly előzetes képzésben részesüljenek, melynek birtokában,, a rájuk váró feladatokat minél jobban meg tudják oldani. A kezdeményezést a kórház is felkarolta, Gönczy Béla, Berényi Zsigond és Hamza József tevékenyen részt vett a szervezésben. Az érdeklődés óriási volt, 69 nő jelentkezett az első felhívásra. Augusztusban újabb tanfolyamot indítottak a gimnáziumban. Göncsy Béla a tanfolyamos nővérekkel Az előrelátás okos dolognak bizonyult. Az I. világháború még ebben az évben kitört. Esztergom a sebesültek elhelyezésének egyik bázisa lett. Ezt a feladatot önmagában a Kolos kórház, még a Simor Kórházzal együtt sem tudta volna felvállalni. Sorozatban nyíltak meg a kisegítő kórházak. Emberfeletti munkát végeztek itt az orvosok és a nővérek. Párkányban 1914. augusztusában létesítettek ideiglenes kórházat, melyet a község tartott fenn. Wertner Mór vezető orvost, dr. Kuffer Hugó segítette, Sach Irénke és Dávid Irénke ápolónők mellett. A reáliskolában kialakított III. számú tartalékkórházban Kopernoczky Boriska és Büttner Róbertné ápolta a sebesülteket, Matyasowszky Mariska Mohos Manci és Halmos Annus önkéntes ápolónők támogatásával.
