Zolnay László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján (1956)

- 14 Lenn a felégett polgárvárosban, a régi Királyvárosban,a romok közt is megindul az élet: telkeket, romházakat cserélnek, adnak-vesznek a Várban lakozó menekült polgáremberek. S hiába rémit:, áj tatárvész hire az országot, a környéknek a tatár elöl a Pilis ás Gerecse vadonába menekült parasztsága visszaszivárog. Újra csak irtja az erdőt, metszi és szüreteli a szöllót s veti- aratja gabonáját.

Csoda-e hát, hogy az esztergomi polgárok is visszavágynak a hegytetőről dunaparti városukba? A Duna szelid árama messze tájra vonzza a kalandos kereskedőt, viz ellenében és viz iránt, egyaránt. S a szörnyű okkal, rettegve visszavárt tatár, nincs sehol.

% \

Bizony, - Így mondja ezt IV.Béla királynak 1256. december 17-én irt oklevele, - a polgárok lassan sehogyan sem találták többé helyüket a Várban. Kőházakat kezdtek épiteni maguk - nak, - Írja a hét Bzáz év előtti Írás - s a székesegyház helyén, ahol a Békesség anyját kellett volna ápolgatni, a Hábo- rdság ütötte fel fejét. Ott, ahol Isten dicsőségére zengettek harmóniák, most a polgárok kardjainak fegyverzörgése káromolt az égre! Azt kiáltozták:- add nékem a nagyobb telket, hadd építkezzem! Te meg érd be a kisebbel!

Meg:- nem akarunk papok és halottak szomszédságában élni tovább!

Béla királyunk, akinek Smaragd mester - irta oklevelét 1- déztem, belátta: a szűk ámbitus és a polgárok vári telkeinek kicsinysége teljességgel útjába áll a királyéval egybeeső ál - lamérdeknek: a fejlődésnek. Ezért hát IV.Béla, a régi királyi palotával együtt véglegesen visszabocsátja az esztergomi egyháznak a várfennsik északi oldalát, és szószerint mondja, u- gyanekkor: »polgárainknak pedig megadjuk a jogot arra, hogy a- lapitsanak várost annak régi, hagyományos helyén.

így azután, 1256. december 17-vel Esztergom polgárai ne-