Zolnay László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján (1956)
A bajóti templomtorony hulló vakolata alól ugyanazokat a kettóe ablakokat bontotta ki a vasfogd idó, mint amelyeknek mását az esztergomi vár legrégebbi részletein látjuk. így hát tó- junkon nemcsak az esztergomi vár őrzi Bajótl Simon ás ijjáss - csapata emlékét, a hétszázéves bajóti templom - románkori Ikerablakokkal ékes - öregtornya is Simont látta, ifjúsága idején^ De joggal fordul érdeklődésünk Esztergom régi polgárai felé is. Kik voltak ezek a hires latinosok? Mely föld küldte őket Hazánkba, hogy országunk egykori fővárosát naggyá, gazaagga, Esztergomot az ország első és szabadságjogokban is első városáévá tegyék? Mivel érdemelték ki az esztergomi Latinvárosnak - magának Esztergom városának - az Irpádok jelvényével egyező oismerét? Minek köszönhették országos vámmentességüket? Hiszen i- parosaik, kereskedőik, - a város falain belül - szinte különb szabadságokat élveztek, nlnt a királyi jobbágyoknak mondott akkori nemesség? Történetíróink többsége a mai Belgium, Francia- ország és Itália szülötteit látja bennük. Latlnus, - a középkorban ez a gyűjtőneve a román népcsalád ivadékainak. Okleveleink a várvédő arago ni al eredetű - tehát spanyol - Simon Ispánt ugyanúgy latinusnak nevezik,mint azt a velenoei születésű Arohinus ispánt, eki 1249-82 között előbb az esztergomi királyi kamara ispánja, majd meg több Ízben az esztergomi Latinvéros bírája volt. /Megbecsült embere lehetett egyébként IT.Béla királynak, mert ArchinuBnak Béla nevű kisfiát 1249-ben maga Mária királyné tartotta keresztvíz alá./ A XXIX.századi város latinjai közül oklratos emlék szól a város egyik latin polgára, Syrlyz családjának troyes-i /Cham - pagne fővárosa, Franciaország/ családi szálairól /1265/. Janl- nusnak, az esztergomi Latinváros bírójának /1255-65/ atyja , Kristóf, Magyarországra, Esztergomba házasodott troyes-i kereskedő volt. Esztergom kapcsolatai Champagne fővárosával, Troyes-jel, a középkori pénzvilág e Bizáncoal vetekvő központjával, alig -